Holnap egy újabb izgalmas újhold lesz, a Kos megújulásnak a jegyében. Az újhold az új kezdetek időszakát is magával hozza.
A mai nap azonban szintén egy afféle időn túli nap, amikor még nincs itt az új, s már a régi is kifutott. A múlt sebei ismét izzanak, de ez is most helyénvaló. Gondoljuk ma is végig, hogy hol tartunk, mit hoztunk létre, honnan indultunk, mink van most.
Hagyjuk, hogy a lelkünk vezessen át a káoszon, és a fájdalmakon. Nem könnyű időszakot élünk, de nem menekülhetünk önmagunk elől.
Merjük megsimogatni a félelmeinket, és szeretni elzárt részeinket is, hiszen azok is mi vagyunk. Lélegezzünk mélyeket, szívjuk be a szeretetet bátran, hogy szeretetlenségünk, magányunk fájó sebei a felszínre érve elindulhassanak a gyógyulás felé.
A természet folyamatosan megújul, és vedli le régi bőrét, a régi dolgok levedlése csak az emberiségnek szokatlan, az állatvilágban is teljesen természetes. Engedjük be a lényünkbe a régi bőr levetésének energiáját, hogy megérkezhessen életünkbe az új.
Legyünk a jelenbe különösen ma, és mindenkoron. Ha tisztán tekintünk a jelenre olyan dolgokat is megláthatunk benne, amit eddig még soha.
Terjesszük ki a tudatunk a valóságunk minden szegletére!
A mostani napok mantrái:
Bátran elindulok az életemben rejlő lehetőségek felé.
Szeretem azt, aki s, ami vagyok.
Boldogsággal gyógyulok.
Nézek, így látok is.
Szeretettel: Christine B Lona