” Mese a mindenség kulcsa. A lélek ajtaján kopogtat.” Carl C Jung
A varázslatok erdeje egyik fejezete
A messzi hegyeken túl, a varázserdő egyik szegletében egy különösen kialakított lakban él egy életvidám szörnyimanó, kinek neve Yippi. Aki már hallott a varázserdőről tudja, aki még nem annak most elmondom, hogy abban az erdőben, varázslatos lények élnek, és varázslatos dolgok történnek. Kevés ember jár arra, mert ebbe az erdőbe csak az léphet be, akinek tiszta a szíve. Az erdőben sok állat és nagyon sokféle lény él, mégis nagyon jól megférnek egymás mellett. Itt él pl. a zeneszellem, aki mindenféle állattá tudja magát változtatni, léte a zene, s egyik kedvenc kinézete a trubadurpoloska. Valamint itt lakik Szamóca bácsi is a feleségével. Szamóca bácsi nevét onnan kapta, hogy nagyon szereti a szamócát, de valójában ő a Természet szelleme. Ő bárhol meg tud jelenni, még a Varázserdőn is túl. Ha valaki rossz szándékkal közelít az erdőbe, vagy bántja a növényeket akkor bizony Szamóca bácsi bármikor ott teremhet és akkor lesz azoknak nemulass! Úgyhogy gondoljátok csak meg mit tesztek a természettel. Szamóca bácsinak több alakja is van, ugyanúgy tud ő is Manó lenni, mint Idős bácsi, hiszen ő nagyon idős már, egy idős a Természettel. Felesége a Levegő Asszonya egy tündérféle, aki ért a gyógyításhoz, és szerető anyaként óvja, és kezeli, ha kell az erdőt és lakóit. Yippi egyszer mesélte, hogy a Levegő Asszonya egy ideig eltűnt, és Szamóca bácsi nagyon szomorú volt emiatt, de szerencsére végül minden jóra fordult, és ismét előkerült. De ez egy másik történet, lehet, hogy egyszer azt is elmesélem. Azonban ez a történet most Yippijé, így térjünk vissza hozzá.
Mint mindenkinek Yippinek is van valami különös képessége. Hm, most biztos azt gondoljátok, hogy ez bizony csak a varázserdőben van így, ugye? Pedig nem, akár hiszitek akár nem, nektek is van különleges képességetek, csak még nem biztos, hogy felfedeztétek magatokban! A varázserdő csak felerősíti a képességeket. Yippi a tárgyak, és a növények közt tud ugrálni. Beleugrik egy fába és egy másikból jön ki. Bár Yippinek nagyobbak a kezei, mint a lábai mégis nagyon fürgék és rugalmasak így könnyű szerrel megoldja és nagyon lelkes benne. Persze ő sem volt mindig benne olyan profi. Mikor még kicsi volt előfordult, hogy nem koncentrált jól és benne ragadt a fában, de szerencsére a két metszőfoga kilóg a szájából, amikkel ki tudta rágni magát. Elnézést kért a fától, és Szamóca nénivel, a Levegő asszonyával meg is gyógyították a pórul járt fácskát. A szörnyimanók nemzetségéről még azt is érdemes tudni, hogy a fülükön kívül van két szarvacskájuk. Ezek afféle radarok, amikkel tudnak messzebbre is tájékozódni. Yippi miután párszor bent ragadt megtanulta, hogy mennyire fontos az összpontosítás, és hogy ne kalandozzon el a gondolataival, hanem hogy kizárólag a célra koncentráljon. Annál is inkább, mert egy-egy gyakorlat során az is előfordult, hogy máshol kötött ki, mint szerette volna.
Egyik reggelen úgy döntött, hogy kipróbál valami újat, valami nagyot. Megreggelizett, majd elindult a szokásos reggeli körútjára. A zeneszellem, (Törbi) már várta őt egy csodás kis reggeli koncerttel a tónál. Útközben összetalálkozott a zöldruhás manócskával, kinek kezében szokásához híven egy túrós rétes leledzett. A zöldruhás manóról, kinek neve Soknevű tudni érdemes, hogy imádja a túrót minden formájában. Ha találkozol vele az erdőben, és túróval kínálod, biztos boldogan fogadja. Yippivel nagyon jó barátok. Együtt folytatták útjukat a tó felé, s mikor megérkeztek leheveredtek egy-egy kőre, s várták a koncert kezdetét. A zeneszellem, egy gyönyörű énekesmadár formájában fogadta őket, s persze szokásához híven rengetegszer váltott alakot közben. Nem csak ő énekelt, hanem az egész erdő beleadta szívét lelkét a koncertbe, és bizony Yippi és a Soknevű is daloltak, sőt még táncra is perdültek. Yippiben a koncert csak erősítette az elhatározást, miszerint ma kipróbál valami újat, valami nagyot. A koncert után elindult a varázslatok erdeje sűrűjébe. Fába be-ki ugrált, és borzasztóan élvezte. Miközben éppen beugrott egy fába eszébe jutott a reggeli gondolat, a valami új és valami nagy, sőt még az is hogy majd a belső erő vezeti és bizony akkorát ugrott, mint még soha! Így történt, hogy egy számára teljesen ismeretlen helyen találta magát, mégpedig egy barlangban. A barlangban egy Remete lakott, aki éppen ebédelt. A Remete teljes lelki nyugalommal fogadta a váratlanul jött jövevényt. Yippi viszont vele ellentétben nagyon meglepődött, és sűrű elnézések közepedte próbált rájönni hol is lehet tulajdonképpen. Ami a legfurcsább volt számára, hogy nem égett sehol tűz, sem fény, mégis az egész barlangban nagyon világos volt. Végül hamar összebarátkozott a Remetével, aki megkínálta a finom ebéddel. Yippi a történtek után úgy gondolta jobban teszi, ha a saját lábán távozik, és köszöntetett mondva a finom ebédért kisétált a barlangból, hogy megnézze, mekkorát is ugrott. Körbenézett, és rájött, hogy fogalma sincs, hogy merre lehet, hiszen itt még sohasem járt. A varázserdő minden zugát még ő sem ismerte, és ő eddig csak egy számára kényelmes és kis részre merészkedett. Boldog volt, hogy volt bátorsága, hogy kipróbáljon valami nagyot és újat, hiszen megismert egy új barátot, és új helyen is járt. Bár fogalma sem volt, hogy épp most hol is van, és merre is van az otthona, de bízott magában, és a képességeiben, hogy végül úgyis hazajut. Elindult hát, hogy felfedezze ezt a környéket is. Csodálatos növényeket látott, amiket még sose. Ment mendegélt az úton, mígnem egy hangra lett figyelmes.
–Üdv és pracli! – szólalt meg a hang. Nézett körbe sehol senki, vajon honnan jött a hang?
-Üdv és pracli!- szólalt meg ismét.
–Csak nem képzelődtem az imént sem- gondolta Yippi, s visszaköszönt, mégha nem is látja ki valaki van itt, hát úgy járja, hogy visszaköszön!
– Üdv, és pracli!! Hol vagy, nem látlak sehol!!- Erre nevetést halott, majd a hang ismét megszólalt:
– Itt vagyok feletted, fent a fán! hihi! –
Yippi felnézett, és tényleg volt ott egy barna kis majom! Sőt még az is eszébe jutott, hogy mennyi fába ugrált már, de ő még bizony egyre sem mászott fel! Pedig mennyivel más lehet onnan fentről a világ. Így aztán nem volt rest, felmászott ő is a fára a majomhoz. A majommal fáról fára ugráltak, és sokat bolondoztak és beszélgettek is. Annyira jól érezték magukat, hogy Yippinek szinte fel sem tűnt, hogy beesteledett. Együtt nézték a csillagos eget a fáról, majd Yippi elbúcsúzott, jól megjegyzett magának mindent, és eldöntötte, hogy fog még felfedezni új helyeket, és ide is többször eljön majd az új barátaihoz. Boldogan ugrott be egy fába, koncentrált, ahogy szokta erősen a célra és máris otthon találta magát!
Üdv és Pracli!
