Régóta szólított már a Stonehenge. Többször is voltam Londonban az elmúlt években, és késztetésem is volt rá, hogy elmenjek, de mindig valahogy másképpen alakult. Minden a megfelelő időben jön azonban el. Sokszor fordul elő olyan az életben, hogy bizonyos dolgok bármennyire vágyunk is rájuk, és mindent megteszünk mégsem érkeznek meg addig, amíg nincs itt az ideje. A puzzle apró darabkái össze kell, hogy álljanak, és nem minden puzzle darabka van a mi kezünkben. Anglia mindigis kicsit felborzolta a lelkem, és erős átalakításokat hozott nekem. Az idei évben sem volt ez másképpen, London, és a vidéki Anglia ugyanúgy megmozgatott. Idén nyáron a megfelelő idő is elérkezett, hogy felkeresem a Stonehenget. Kellően kíváncsi voltam, hogy miket tartogatnak nekem a kövek, és maga a hely. Ezt a helyet elég sokan ismerik, hallottak már róla, mint kultikus, mint spirituális körökben, és hát maga a rejtély még inkább izgalmassá teszi, hogy kik építették, hogy kerültek oda, milyen most ott stb, stb.
Miután kis csapatunk kocsival kereste fel a helyet, az első találkozásunk az autópályáról történt. Egész jól haladtunk az úton, mígnem lassított a sor, s lassan ráeszméltünk mi magunk is, hogy ennek oka maga a Stonehenge. Szépen lehet őket látni a távolból, és nagyon misztikusnak és különlegesnek tűntek mindenki számára. Amint már nem lehetett látni az útról a forgalom is felgyorsult, haladtunk ismét tovább.
Maga a bejárat távolabb van a kövektől, és parkolóhelyet is hamar találtunk. Biztos sok ember álma, hogy ide eljusson, de az első találkozásunk a hellyel igencsak meglepő volt. Kiszállva a kocsiból erős tehénszag ütötte meg az orrunkat. Az ég helyett a földön találtuk magunkat, visszahozva bennünket az illuziók és az elvárások mocsarából.
Nem sokkal később rájöttünk arra is, hogy honnan jönnek a szagok, megtaláltunk a hozzájuk tartozó állatokat is. Persze, az azok után történt, hogy némi sorbanállás után bejutottunk. Nagyon kevesen voltak a sorban, mi még délelőtt a csoportok érkezése előtt értünk oda. Ott van egy kis múzeumféle, ahol meglehet nézni, hogy milyen volt anno a Stonehenge fénykorában. Rápillantást láthattunk háromdimenziósan, hogyan változott is az évek során kezdetétől napjainkig. Megmutatták azt is, hogy valójában ez egy komplexum része. Buszokkal lehet megközelíteni a köveket, ahol már persze nagyobb volt a sor, hiszen negyedóránként járnak. Nem volt hosszú a buszút, de már kezdett kellően meleg lenni. A buszról leszállva, elénk tárult a vidéki Anglia világa. Elindultunk a kövek irányába.
Természeten védik annyira a köveket, hogy nem lehet közvetlenül a kövekhez menni, de ki van építve út ahol körbe lehet menni, és kissé távolabbról és közelebbről is szemügyre lehet őket venni. Maguknál a köveknél nincs energia, mivel nem aktívak, teljesen olyan, mint bármely más kövek. Egy szép erdőben több az erő, mint ezekben a kövekben. Jelenleg inaktívak. A Stonehenge, mint említettem egy nagyobb komplexum része. Bizonyos különleges napokon, napfordulókkor átitatódnak az aktuális energiákkal, de akárhogyis nézzük, a lényeg nem itt van. A Stonehenge titka, hogy elrejt egy másik helyet, amit nem sokan ismernek. A Stonhenget és a többit egy régebbi civilizáció hozta ide, alakította így ki. Valójában az egész most olyan, mint amikor van egy tévékészüléked, de nincs benne áram. Akkor bizony nem szolgáltat adást. A Stonehenge is ilyen. Csak egy áram nélküli tv, az is darabokban. Ráadásul össze kell legyen kapcsolva a többivel is ahhoz, hogy valamennyire is műkődöképes is legyen. A környező falvakban, többféle helyen is vannak különleges kövek. Mindegyike sokféle titkot rejt és sokféle titkot mesél. Van egy olyan kőcsoport is, amelyek mágneses erővel rendelkezik.
Aki nem hiszi, járjon utána…