A Titokzatos Stonehenge

Oszd meg és legyél áldott!

Régóta szólított már a Stonehenge. Többször is voltam Londonban az elmúlt években, és késztetésem is volt rá, hogy elmenjek, de mindig valahogy másképpen alakult. Minden a megfelelő időben jön azonban el. Sokszor fordul elő olyan az életben, hogy bizonyos dolgok bármennyire vágyunk is rájuk, és mindent megteszünk mégsem érkeznek meg addig, amíg nincs itt az ideje. A puzzle apró darabkái össze kell, hogy álljanak, és nem minden puzzle darabka van a mi kezünkben. Anglia mindigis kicsit felborzolta a lelkem, és erős átalakításokat hozott nekem. Az idei évben sem volt ez másképpen, London, és a vidéki Anglia ugyanúgy megmozgatott. Idén nyáron a megfelelő idő is elérkezett, hogy felkeresem a Stonehenget. Kellően kíváncsi voltam, hogy miket tartogatnak nekem a kövek, és maga a hely. Ezt a helyet elég sokan ismerik, hallottak már róla, mint kultikus, mint spirituális körökben, és hát maga a rejtély még inkább izgalmassá teszi, hogy kik építették, hogy kerültek oda, milyen most ott stb, stb.

Miután kis csapatunk kocsival kereste fel a helyet, az első találkozásunk az autópályáról történt. Egész jól haladtunk az úton, mígnem lassított a sor, s lassan ráeszméltünk mi magunk is, hogy ennek oka maga a Stonehenge. Szépen lehet őket látni a távolból, és nagyon misztikusnak és különlegesnek tűntek mindenki számára. Amint már nem lehetett látni az útról a forgalom is felgyorsult, haladtunk ismét tovább.

Maga a bejárat távolabb van a kövektől, és parkolóhelyet is hamar találtunk. Biztos sok ember álma, hogy ide eljusson, de az első találkozásunk a hellyel igencsak meglepő volt. Kiszállva a kocsiból erős tehénszag ütötte meg az orrunkat. Az ég helyett a földön találtuk magunkat, visszahozva bennünket az illuziók és az elvárások mocsarából.

Nem sokkal később rájöttünk arra is, hogy honnan jönnek a szagok, megtaláltunk a hozzájuk tartozó állatokat is. Persze, az azok után történt, hogy némi sorbanállás után bejutottunk. Nagyon kevesen voltak a sorban, mi még délelőtt a csoportok érkezése előtt értünk oda. Ott van egy kis múzeumféle, ahol meglehet nézni, hogy milyen volt anno a Stonehenge fénykorában. Rápillantást láthattunk háromdimenziósan, hogyan változott is az évek során kezdetétől napjainkig. Megmutatták azt is, hogy valójában ez egy komplexum része. Buszokkal lehet megközelíteni a köveket, ahol már persze nagyobb volt a sor, hiszen negyedóránként járnak. Nem volt hosszú a buszút, de már kezdett kellően meleg lenni. A buszról leszállva, elénk tárult a vidéki Anglia világa. Elindultunk a kövek irányába.

Természeten védik annyira a köveket, hogy nem lehet közvetlenül a kövekhez menni, de ki van építve út ahol körbe lehet menni, és kissé távolabbról és közelebbről is szemügyre lehet őket venni. Maguknál a köveknél nincs energia, mivel nem aktívak, teljesen olyan, mint bármely más kövek. Egy szép erdőben több az erő, mint ezekben a kövekben. Jelenleg inaktívak. A Stonehenge, mint említettem egy nagyobb komplexum része. Bizonyos különleges napokon, napfordulókkor átitatódnak az aktuális energiákkal, de akárhogyis nézzük, a lényeg nem itt van. A Stonehenge titka, hogy elrejt egy másik helyet, amit nem sokan ismernek. A Stonhenget és a többit egy régebbi civilizáció hozta ide, alakította így ki. Valójában az egész most olyan, mint amikor van egy tévékészüléked, de nincs benne áram. Akkor bizony nem szolgáltat adást. A Stonehenge is ilyen. Csak egy áram nélküli tv, az is darabokban. Ráadásul össze kell legyen kapcsolva a többivel is ahhoz, hogy valamennyire is műkődöképes is legyen. A környező falvakban, többféle helyen is vannak különleges kövek. Mindegyike sokféle titkot rejt és sokféle titkot mesél. Van egy olyan kőcsoport is, amelyek mágneses erővel rendelkezik.

Aki nem hiszi, járjon utána…


Oszd meg és legyél áldott!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük