Beléptünk az őszbe, elindult az év utolsó fordulója. Egyre inkább hívást érezhetünk a lelkünk, a szeretetteljes élet, a felsőbb énünk és a sorsfeladatunk felé, engedjünk bátran a hívásnak, kövessük. A következő negyedév afféle összefoglalója lesz az idei évnek, mind a világban, mint az egyéni sorsokban.
Előjöhetnek a tavaszhoz hasonló átrendeződésnek a jelei, de tartsunk ki, most már van némi tapasztalatunk, már nem hat olyan erővel, attól függően, mennyire oldottuk meg a dolgainkat, fordultunk önmagunk felé az elmúlt időszakban. Éljük meg az érzelmeinket, de ne hagyjuk, hogy azok irányítsanak. Meditáljunk, relaxáljunk, s ne felejtsük el, hogy a testünk is a lelkünket hordozza, bánjunk vele szeretettel.
Észlelhettük, hogy idén majdnem az összes életterületünk meg lett mozgatva, belül mi magunk is változunk, ami eddig természetes volt, és elviseltük, most kevésbé toleráljuk. Idegesek vagyunk, rezignáltak, ugyanakkor ugyanúgy jelen van a továbbra is a lelkünket átitató nyugalom. Ez normális, a változással járó tünetekre utal.
Két évvel ezelőtt lett intenzívebb az a változás, amikor az emberek szétválasztodtak. Addig az emberiség egy gömbben volt, lenti felében azok, akik az anyagban, fentiben akik a lelkük felé haladtak. Azonban ez az elmúlt időszakban kezdett ketté válni, azok akik az anyag felé fordulva élnek másik gömbbe kerültek. Idén kell dönteni arról melyik gömben folytatjuk tovább. A köztünk lévő szakadék egyre nyilvánvalóbb, mivel amint a lelkünket választjuk, és a vele járó szellemünk felé haladunk, nem történik más, minthogy döntést hoztunk az emelkedésünk mellett.
A többiek szépen lemorzsolodnak, és messzebb kerülnek. Engeddjük őket el szeretettel.
A kapcsolataink s a világ mellett a Férfi és Nő továbbra is intenzíven változik (erről majd lesz külön poszt). A változás bennünk van, isteni természetünk az áramlás, engeddjük át a kétségeinket, fájdalmainkat az Isteni, Felsőbb énünknek, hogy meggyógyulhassanak, és hagyjuk rá magunkat az áramlásra, jövőre s a következő teljesen más időszakban, vagy akár már most is majd fokozatosan megtérül. Higgyünk önmagunkban!
Christine