A Fájdalomtest kezelése a Gyógyító Isteni énnel

A Fájdalomtest kezelése a Gyógyító Isteni énnel

Miután megtörtént az első behívás, és megvolt bennünk a kellemes testérzet folytathatjuk tovább a vele való munkát: ( a Gyógyító Isteni én behívását itt találod: https://christinblona.com/a-gyogyito-isteni-en-behivasa/ )

Helyezkedjünk el kényelmesen és szólítsuk őt:

– Isteni Gyógyító énem, magamhoz szólítalak, és hagyom, hogy ismét egyé váljunk a Szellemünk által, ebben a fizikai testben!

Engedjük át neki magunkat teljesen. Ha érezzük, a kellemes ellazult érzetet bennünk, akkor kérjük meg, hogy kezdje el gyógyítani a fájdalomtestünket, az alábbi módon:

Emeljük tudatunk a Fájdalomtestünkre. Figyeljük meg a formáját, alakját, színét, állagát, jellegét. Kérjük meg a bennünk élő Gyógyítót, hogy szeretetével ölelje át a fájdalomtestünket, és kezdje el gyógyítani:

– Kérlek, Gyógyító énem, szereteteddel kezeld az én fájdalomtestemet és alakítsd át szeretetté- hagyjuk, hogy dolgozzunk rajtunk, figyeljük meg, hogy változik, milyen lesz a formája, jellege színe stb. Onnan tudjuk, hogy végzett, hogyha egy szép formát látunk végül, vagy egy szép színt. Rengeteg fájdalom van bennünk, és mindig amikor valami negatív élmény jön és fáj ezt erősítjük önkénytelenül. Amikor ilyesmi történik célszerű gyógyítani a Fájdalomtestünket nem sokkal utána. A fájdalomtest kezelése azért fontos, mert ha túl erős, akkor elvágjuk magunkat a szeretettől, önmagunktól és a fájdalmainkon keresztül szemléljük a világot és úgy érezzük, hogy minden ellenünk van, holott épp az ellenkezője igaz.

Szeretettel:

Christine 

A seb, mint esély….

Nemrég megkarmolt egy macska… Eléggé látványosakra sikerültek, pont a kezemen, és mélyekre is… Az ember ilyenkor, mit gondol, jaj, egy újabb seb, hogy fog kinézni, és még fájni is fog, és mire meggyógyul… S ha begyullad, és még nehezen is gyógyul… Szólt rögtön az elmém, az egom…
S így vagyunk az érzelmi, és lelki sebeinkkel is… Pedig minden sebnek van tanítása, és valamit mutatni akar nekünk. Ahogy az én sebem a kezemen… Mi emberek félünk a sebektől, a fájdalomtól, a negatív érzelmektől… Úgy érezzük, nem lehetünk tőlük boldogok, gátolnak minket. Pedig a sebek, csak sebek, elmondják amit meg kell belőle tanulni, és ennyi. Szépen meggyógyulnak, mintha ott sem lettek volna. Mármint normális esetben…
Csakhogy sokszor belép az ego, az elme, és fél, és megijed, és nyalogatja, erősíti a sebet. Ha kellően ügyes, merthogy a negatív mágia nagyon jól működik bennünk, még akkor is, ha a pozitívban nem is hiszünk, akkor a seb egyre nagyobb lesz, és fájóbb… Mert erősítsük, ahelyett, hogy megértenénk, miért is alkottuk úgy az adott szituációt. S cipeljük a sebeinket, és újabb sebeket szerzünk még mellé, vagy éppen mélyítjük… Mert félünk, hogy megint újabb sebet ejtenek rajtunk. Pedig a sebeink esélyek… Esélyek egy új megközelítésre. A sebeinket kudarcoknak éljük meg, pedig a kudarc sem annyira rossz, mint hinnénk. Egy tudós elme, százezerszer próbálkozik, és mégsem tántorítja el, azt érzi, hogy ez közelebb viszi a céljához. Mert megtalálta azt ami nem a jó… Tehát minden kudarccal közelebb kerül.
 Írhatnék sok példát, milyen esélye van, egy-egy sebnek, mi az amit látnunk kell belőlük… De mindenkinek megvan a maga igazsága, minden sebnek megvan a saját mondanivalója… Csak figyelni kell, látni, és kitárul… Nem az egoval, a személyiséggel, hanem a lélekkel… Akkor elmondja neked a titkát, és meggyógyul… A sebeink az élet része, ezt el kell fogadnunk. A fájdalom is az élet része, csakhogy nem kell beleragadnunk… Az már közel sem az élet része, hanem az egonké…
Az én sebemnek ez lett a tanítása, a seb, mint esély… A tiéd mi?
Ha elakadtál, fordulj hozzám bizalommal!
Christin B Lona
Spirituális Tanácsadó Gyógyító