A szellem fényei

-Változás… Vajon elkerülhető? Csak maradjon minden így. – Gondolkodik az ego.
– De mennék. – Feleli a lélek. – Gazdagság, boldogság, ez kell nekem. Félek kicsit, de vágyom a változást.
– Áramolok, mindenhol megnyilvánulok, bejutok az elmébe és az egoba, hogy ő is értse. Kijutatok mindenkit a káoszból a szeretetbe és a fénybe. Boldogság a lényem. – Mondja a Szellem.
 
Folyamatosan párbeszédeket folytatunk önmagunkkal. Sokszor nehéz megállapítani mi és ki beszél bennünk. Az önismeret és a tudatosság útja, sokat segít, hogy jobban átlássuk önmagunk. Ami kint az bent, ami bent az kint. Az ego korlátok közt él, a léleknek is vannak sebei, de a szellemünk határtalan egyetemleges, és maga a színtiszta szeretet. Ő a felsőbb énünk, aki azon munkálkodik az égi segítőinkkel együtt, hogy boldogok legyünk.
 
Az elmúlt időszakban a Női Öntudat kezd a helyére kerülni és ez természetesen a Férfiakra is kihat. A Férfierő is változik, keresi az irányt, és egyre inkább rá is lel. Ezekben az időkben a két nem sokat tud segíteni egymásnak ebben, hiszen  most globális szinten is együtt tud leginkább kiteljesedni. Az én korszakából lassan átlépünk az együtt korszakába. A Férfi és a Nő erőharcból az egyenlően együttlétbe. Persze a teljes átrendeződéshez idő kell. 
 
Ami nem szolgál az továbbra is engedődik el. Kemény leckéket kapunk, sok a próba most is. Őrizzük meg a hitünk, s engedjük be továbbra is az őserőnk.
Döntések sora van most, s lesz is még. De ez most mind értünk van. Tartsunk ki, megéri. Ami nem szolgál minket engedjük. Lássuk át, hol ragadtunk be a ragaszkodás erdejébe, s engedjük magunkból ki ezeket.
 
Most az elhunyt szeretteink felé van a figyelmünk egy része, ez is a feladat. Elengedni a velük kapcsolatos elakadásainkat, gyógyítsuk meg magunkban a hiányuk a szeretet tűzével, így nekik is könnyebb lesz.
 
Változás van. Bennünk, körülöttünk,a világban. Újabb és újabb hatások érnek bennünket. Újabb terepátrendeződés folyik, minden síkon. Védjük meg a határainkat, önmagunk, figyeljünk a gondolatainkra, érzéseinkre, ne hagyjuk magunkat elcsúszni a félelmeinkbe. Csípjük nyakon, az egot és engedjünk teret a szellemünknek. Szeressük önmagunk, fogadjuk el azt akik valójában vagyunk. Önmagunk. 🙂
 
Keress fel bátran! 

Adventi angyalok- Advent második angyala- Piros Angyal

Az eredeti tanok szerint, mielőtt a kereszténység térhódítása elkezdődött, Jézus nem a kereszténységet, hanem a Fény vallást hirdette. A Karácsony (erről a legutóbbi adventi napon már írtam) a fény eljövetelének ünnepe.
Advent második vasárnapja a piros angyal eljövetele. A piros angyal elhozza nekünk a reményt, és szeretetet gyűjt, amelyet továbbít a mennybe.
Fogadjátok őt is szeretettel, egy piros vagy fehér gyertyával, hangolódjatok rá, s hallgassátok meg milyen üzenetet hozott számotokra, a Remény üzenetén kívül.

A seb, mint esély….

Nemrég megkarmolt egy macska… Eléggé látványosakra sikerültek, pont a kezemen, és mélyekre is… Az ember ilyenkor, mit gondol, jaj, egy újabb seb, hogy fog kinézni, és még fájni is fog, és mire meggyógyul… S ha begyullad, és még nehezen is gyógyul… Szólt rögtön az elmém, az egom…
S így vagyunk az érzelmi, és lelki sebeinkkel is… Pedig minden sebnek van tanítása, és valamit mutatni akar nekünk. Ahogy az én sebem a kezemen… Mi emberek félünk a sebektől, a fájdalomtól, a negatív érzelmektől… Úgy érezzük, nem lehetünk tőlük boldogok, gátolnak minket. Pedig a sebek, csak sebek, elmondják amit meg kell belőle tanulni, és ennyi. Szépen meggyógyulnak, mintha ott sem lettek volna. Mármint normális esetben…
Csakhogy sokszor belép az ego, az elme, és fél, és megijed, és nyalogatja, erősíti a sebet. Ha kellően ügyes, merthogy a negatív mágia nagyon jól működik bennünk, még akkor is, ha a pozitívban nem is hiszünk, akkor a seb egyre nagyobb lesz, és fájóbb… Mert erősítsük, ahelyett, hogy megértenénk, miért is alkottuk úgy az adott szituációt. S cipeljük a sebeinket, és újabb sebeket szerzünk még mellé, vagy éppen mélyítjük… Mert félünk, hogy megint újabb sebet ejtenek rajtunk. Pedig a sebeink esélyek… Esélyek egy új megközelítésre. A sebeinket kudarcoknak éljük meg, pedig a kudarc sem annyira rossz, mint hinnénk. Egy tudós elme, százezerszer próbálkozik, és mégsem tántorítja el, azt érzi, hogy ez közelebb viszi a céljához. Mert megtalálta azt ami nem a jó… Tehát minden kudarccal közelebb kerül.
 Írhatnék sok példát, milyen esélye van, egy-egy sebnek, mi az amit látnunk kell belőlük… De mindenkinek megvan a maga igazsága, minden sebnek megvan a saját mondanivalója… Csak figyelni kell, látni, és kitárul… Nem az egoval, a személyiséggel, hanem a lélekkel… Akkor elmondja neked a titkát, és meggyógyul… A sebeink az élet része, ezt el kell fogadnunk. A fájdalom is az élet része, csakhogy nem kell beleragadnunk… Az már közel sem az élet része, hanem az egonké…
Az én sebemnek ez lett a tanítása, a seb, mint esély… A tiéd mi?
Ha elakadtál, fordulj hozzám bizalommal!
Christin B Lona
Spirituális Tanácsadó Gyógyító