Bár felébrednék…
Bárcsak érezném az élet édes ízét,
Ihatnám a világ legcsodásabb vízét.
Vajon milyen lehet élni,
Nem kellene babalélekként félni.
Egy baba vagyok csupán,
egy házba zárva,
minek ajtaját döngölöm,
de sajnos, hiába.
Táncolnék a fénnyel,
szerelemben teljes,
vidám élettel telve,
Az élet tengerében,
a hullámokat szelve…
A kulcsokat keresem mellyel
kinyitok minden zárat,
a lelkem ezért küzd,
soha bele nem fárad.
Ha felébrednék tudnám
minden kulcs én magam vagyok,
bennem valahol,
minden fényben ragyog.
Vajh,Baba vagyok csupán,
ki ember akar lenni,
minden tőle telhetőt
ezért megtenni?
Vagy lélek vagyok,
kit babaházba zártak,
kinek álmai,
oly messzire szálltak?
Elhagynám a babaházat,
kinyitnék minden zárat,
ha biztosan tudnám,
hogy odakint szeretettel várnak…
Folytatás itt: