Az út ahova igyekszel, már meg van építve. Csak el kell indulnod rajta…
A világ körülötted változik, te magad is változol. Óhatatlan a változás, hiszen a tavasz is elküldte hírnökeit, hogy megmutassa senki sem kerülheti el sem a sorsát sem pedig a változást. Látszólag minden visszájára fordul, és a hideg újra megmutatta magát. Ridegség a szívekben, hidegség a természetben. Ez is egy afféle átalakító megújító idő és időjárás. A világ újrabootol, mindazért, hogy mi akik rajta vagyunk átgondolva életünk másfelé induljunk el, mint amerre azt gondoltuk, hogy valójában megyünk. Átértékeljük a világot, átértékeljük önmagunk, átértékelődik a sorsunk.
Kezünkbe kerülnek eszközök, amivel tovább haladhatunk. Ezek az eszközök a szeretet, a kitartás, a részvét, a látás, igen, a látás, mégpedig az a képesség, hogy látjuk a másikat, látjuk a világot, sőt még önmagunkat is, önön valónkat, mindazt ami mi vagyunk, mi voltunk, és azt is hogy valaha is mi lehetünk. Mert igen, lehetünk azok, akinek rendeltettünk. Azok, akik építenek, akik segítik a jobb jövőt. Mi a béke harcosai a szívünkkel harcolunk, a harc ami valójában nem is harc, hanem az önvaló eszköze arra, hogy elérjünk oda, ahova nagyon igyekszünk, a szívünk legmélyén lévő csodára, arra a képességre, hogy kiteljesedjünk a világban, hogy átadjuk a tudást, az életet, a világot jelentő erőt, ami maga a szeretet. Lehet, hogy nálatok ez a szó elcsépelt, de valójában alig ismeritek a szó jelentését. Ez nem olyan amit szavakba lehet foglalni, ezt érezni kell. Érezni lehet, érezni szabad, beengedni szabad. Ha nem lenne semmi gát a szívetekben egyszerűen csak egy mély erős légzéssel belélegeznétek mindazt, amit ez a szó takar. Szeretet. Az élet, az erő, a fény, a mindensége, az egység, a semmi és mégis olyan sok. Az élet árama, a világ világossága, a bennünk élő fény, a válasz mindenre.
Estenna! (Namaste)
Közvetítette: Christine B Lona