Hogy én mit érzek,
és miként is élek?
A változó világban,
hiszek-e szilárdan?
Kérdés az: Lehet-e szárnyalnom,
Vagy a szívemet fájlalnom.
A kérdés ott lapul bennem,
Szabad-e önmagam lennem?
Nem visznek-e a szárnyak tévútra megint,
Mint akkor egy régi idő szerint…
Félek elengedni odafent magam,
Mert mágia lehet ott minden szavam…
Két világ közt körözök, és keresem helyem,
Miközben jól tudom, hogy azt csak önmagamban lelem…
Nagy felelősség átadni magad annak a világnak,
Úgy, ha nem érzed magad ott elég szilárdnak…
Mondd, repülnöm, lehet-e,
Vajon ott kiteljesedhetek-e?
Szabad-e szállnom a széllel,
Repülhetek-e minden éjjel?
Felemelhet-e az erő,
Ha oly felemelő?
Vihet-e tovább a képzeletem,
Vagy a világom már így is egy képzelet elem?
Képzelt-e a Szabadság Angyala,
Vagy minden csak az ideám egy újabb fala?
Félek repülni, mert ha újra rossz irányba megyek,
Bejönnek a kapun a sötét felek…
Vajon mi célja van a világnak velem,
S vajon most már befogadhatom-e a sötét felem?
Ha volt is bennem gonosz jóvá szerettem-e,
S vajon a rosszat, mit tán tettem, a világ feledte-e?
Sérült már a szárnyam meg kéne olajozni,
S az én világomat rendbe kéne hozni…
Ha ez megtörténik szárnyalni is tudok,
És Énmagam is a helyemre jutok…
Meggyógyítom szárnyam,
Eltűnik legtöbb árnyam,
A Varázslat én vagyok,
Repülök, mint az Angyalok…
Szabad vagyok minden téren,
Boldogságom a legfőbb érem.
