Emlékezz: Társteremtője vagy az életednek

Változások küszöbén vagyunk, újabb és újabb kapuk nyílnak. Azonban a változás közel sem könnyű, hiszen az új dolgok megjelenése előtt elengedődik a múlt és kisebb (vagy épp nagyobb) káosz alakulhat ki. Ez zajlik már egy ideje, és fog is. Felborul az életünk, már semmi sem a régi, és ha most magunkba tekintünk azt láthatjuk, hogy semmi sem jó, úgy ahogy van. Nyugtalanok vagyunk, akár ok nélkül is, vagy éppen okkal. Az van benne a kollektív tudatban. Nyugtalanság, káosz, tisztábban látjuk érezzük, gondoljuk, hogy mi az ami nagyon nem jó az életünkben, kellően flusztrálhat az is akár, ami tegnap még elég jónak tűnt. De pont ez az. Jónak tűnt. Mert valójában megalkuvás volt az is. Egy megalkuvás, de mégsem hű hozzánk. Mindaz, ami a régi elavult rend része, most ismét itt van a felszínen, könyörtelenül. A káoszok káosza. A világban és a világunkban. Látszólag megszűnik a rend. Valójában azonban gyökereinkben alakulunk át. Mi is és a világ is. Fájdalom, félelem, reménytelenség, a biztonság hiánya. Egyik napról a másikra, sőt, egyik percről a másikra fordul fel az élet, és azt gondoljuk, hogy nem tehetünk semmit, csak sodródunk, mert már semmi sem biztos. A társadalom amit azt hitted biztos és jó most egyre inkább taszít ki magából. Hol van a bázis, a nyugalom, a pénz, az otthon, a társ.

Hol van mindaz, amit biztos pontot adhat? Hol van az erő, amely segít? Hol van ilyenkor Isten? Merül fel a kérdés. Miért hagyja ezt? Miért történik ez velem? Az emberiség összes fájdalma és félelme felerősödött a emberiség tudatában. Egyszerre érződik mindenhol. Mi lesz velünk?

Félelem, bizonytalanság… De az átalakulás ilyen. A káoszból előbb utóbb rend lesz, és mindez most azért van, hogy lássuk, valójában mit is szeretnénk, és azért, hogy befelé legyünk.

Engedjük el az illúziónkat a világgal kapcsolatban, és keressük meg önmagunkban az erőt, a fényt, a szeretetet, a Lelkünk, legyünk Jel-en a jelekben, lássuk a mostot, éljünk Most. Nézzük azt, ami bennünk most van. Figyeljünk afelé, ami jó, váltsunk szemléletet. Hol van mindaz, amit biztos pontot adhat? Hol van az erő, amely segít? Hol van ilyenkor Isten? Mindegyik kérdésre a válasz: Bennünk! Az erő bennünk van!!! Az Isten bennünk van. A biztonság bennünk van. Lássunk túl a látszaton. Mindig volt valahogy, és mindig is lesz. Tudom, ilyenkor ez nem vigasz, de csak a jelen létből van tovább a jövőbe. De ahhoz előbb meg kell érkezzünk. Önmagunkba. Önön valónkba. Az Isteni énünkbe, felsőbb lényünkbe. Lássunk túl a káoszon, és nézzük meg mit akar mondani. Figyeljük meg mit is szeretnénk igazán, és mi az amit csak megalkuvásból szedtünk magunkra. Mert a Plútó most a többi bolygóval együtt könyörtelenül kidobja, azt ami nem szolgál már minket. Össze vagy zavarodva, félsz? Azt jelenti fejlődsz. Ahogy a bolygónk is. A nagy változások előtt mindig káosz van. Ez csak egy állapot, amiben akkorát tanulunk, hogy óhatatlanul újjászületünk, akárcsak a Főnixmadár.

Belelátni a félelmeink mögé, és szembemenni vele, tudom, hogy nem könnyű. De belemenni, mindig megéri. Higgyétek el, rengetegszer csináltam már, és mindig megérte, mert sokszor a legnagyobb félelmeink mögött vannak a legnagyobb csodák. És a csodák, ha nem féltek szembe nézni a világgal, önmagatokkal, kiállni azért amiben hisztek, ha nem alkudtok meg, de túl tudtok jutni a komfortzónáitokon, és beengedni mindazt amit még akár elképzelni sem tudtok, de mégis mertek nyitni a boldogság felé, önmagatok felé, a vágyaitok felé, megtapasztalhatjátok saját erőtöket, lényeteket elvezetnek majd a csodákhoz, amire annyira vágytok. Mert a világ értünk van és nem ellenünk. Ha ezt megérted és megéled, tudod, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot ami most van, hogy átadja a helyét egy még jobbnak, csak ki kell tartanod, és rálelned arra ami igazán te vagy. Tudd, hogy társteremtője vagy az életednek, és igenis tehetsz magadért. Csak nézz szembe a félelmeiddel, a káosszal, és dönts el, hogy mit akarsz, melyik oldalon állsz, majd fogd be az erőállatokat a szolgálatodra és az erők segíteni fognak neked.

Csak ahhoz még lehet, hogy közben háromszor újjá kell születned. Nehéz szavakba önteni mindazt, amire rálelhetsz most. Belső erőre, belső fényre, önmagadra, megtanulni hogyan működsz, mi az amitől te te vagy, és sorolhatnám. Minden válasz benned van, csak jó helyen kell keresni.

A szív mandalája- Üzenet az égiektől

Az út ahova igyekszel, már meg van építve. Csak el kell indulnod rajta…

A világ körülötted változik, te magad is változol. Óhatatlan a változás, hiszen a tavasz is elküldte hírnökeit, hogy megmutassa senki sem kerülheti el sem a sorsát sem pedig a változást. Látszólag minden visszájára fordul, és a hideg újra megmutatta magát. Ridegség a szívekben, hidegség a természetben. Ez is egy afféle átalakító megújító idő és időjárás. A világ újrabootol, mindazért, hogy mi akik rajta vagyunk átgondolva életünk másfelé induljunk el, mint amerre azt gondoltuk, hogy valójában megyünk. Átértékeljük a világot, átértékeljük önmagunk, átértékelődik a sorsunk.

Kezünkbe kerülnek eszközök, amivel tovább haladhatunk. Ezek az eszközök a szeretet, a kitartás, a részvét, a látás, igen, a látás, mégpedig az a képesség, hogy látjuk a másikat, látjuk a világot, sőt még önmagunkat is, önön valónkat, mindazt ami mi vagyunk, mi voltunk, és azt is hogy valaha is mi lehetünk. Mert igen, lehetünk azok, akinek rendeltettünk. Azok, akik építenek, akik segítik a jobb jövőt. Mi a béke harcosai a szívünkkel harcolunk, a harc ami valójában nem is harc, hanem az önvaló eszköze arra, hogy elérjünk oda, ahova nagyon igyekszünk, a szívünk legmélyén lévő csodára, arra a képességre, hogy kiteljesedjünk a világban, hogy átadjuk a tudást, az életet, a világot jelentő erőt, ami maga a szeretet. Lehet, hogy nálatok ez a szó elcsépelt, de valójában alig ismeritek a szó jelentését. Ez nem olyan amit szavakba lehet foglalni, ezt érezni kell. Érezni lehet, érezni szabad, beengedni szabad. Ha nem lenne semmi gát a szívetekben egyszerűen csak egy mély erős légzéssel belélegeznétek mindazt, amit ez a szó takar. Szeretet. Az élet, az erő, a fény, a mindensége, az egység, a semmi és mégis olyan sok. Az élet árama, a világ világossága, a bennünk élő fény, a válasz mindenre.

Estenna! (Namaste)

Közvetítette: Christine B Lona

 

A Gyógyító Isteni én behívása

Mindannyiunkban él egy gyógyító! Ha össze vagyunk kapcsolva a lelkünkkel, illetve a szellemünkkel, isteni önvalónkkal, létünket áthatja az önszeretet, az önbizalom, az ősszeretet és az ősbizalom. A szellemünk mindig azon munkálkodik, hogy elakadásunk, sérüléseinket, fájdalmainkat a gyógyulás felé vezesse!!!! Ehhez küld számunkra segítséget, erőket, csak az aktuális állapotunktól függ, hogy mennyire tudjuk ezeket fogadni, és mennyire vesszük észre, illetve attól, hogy mennyire vagyunk összekapcsolódva a bennünk lévő Istenivel. Ha nagyon mélyen vagyunk el sem jut hozzánk, a személyiségünk bent van a félelem mocsarában, és nehéz onnan kilátnunk. Az alábbi meditáció segít, hogy ebben az embert próbáló időben is kapcsolódni tudjunk önmagunkhoz és a bennünk élő gyógyítóhoz:

Helyezkedjünk el kényelmesen. Tudatosan gyújtsunk meg egy mécsest vagy egy gyertyát, mégpedig úgy, hogy érezzük, hogy az általunk meggyújtott élő fény, meghozza számunkra azt a fényt, amit régóta várunk. Figyeljük a lángot, és igyuk szinte be a lelkünk mélyére, a hagyjuk, hogy a félelmeinkre is hasson. Érezzük, hogy ez a láng nem csak a szemünkre, hanem a szívünkre is hat, ennek érdekében gondoljuk oda a mellkasunkhoz, ahol a szívcsakránk is van. Hagyjuk, hogy a láng és a fény, teljes mértékben kiégesse az agni tisztitótűzzel a szívünkben lévő félelmeket gátakat. Lélegezzünk közben finoman, de mégis mélyen.

Amikor már úgy érezzük a szívünk környékén kellemes áramló érzés van, tegyük ezt a lángot gondolatban a hasunkhoz, a harmadik csakránkhoz, és hagyjuk, hogy a láng agni tisztítótűz ereje onnan is kimossa félelmeinket, gátjainkat.

Amikor már ott is kellemes a testérzetünk hívjuk be a bennünk élő Gyógyítót!

– Lélegezzünk mélyeket, és közben félhangosan szólítsuk: – Isteni Gyógyító énem, magamhoz szólítalak, és hagyom, hogy egyé váljunk a Szellemünk által, ebben a fizikai testben.- Engedjük magunkhoz és hagyjuk, hogy az egyé válási folyamat lezajlódjon. Minden egyes lélegzetvételünkkel közelebb jutunk a bennünk élő Gyógyítóhoz. A folyamat végére egy könnyed megkönnyebbült testérzetet kell érezzünk. Ha ezt nem érezzük, akkor tisztítsuk végig a gyertyával a többi csakránkat is, majd újra hívjuk magunkhoz az Isteni Gyógyító énünket. (akkor is fog jönni, ha mi nem érzünk semmit, és addig gyógyít, amíg nem érezzük a megkönnyebbülést)

Szeretettel: Christine