Közeleg a téli napforduló (december 21). A leghosszabb éjszaka az évben. Hajnal előtt a legnagyobb sötétség. Izzik az asztálsík, intenzív, erős rémálmok jöhetnek elő a mélyből. A bennünk élő sötétség is most próbálkozik a legintenzívebben. Fel nem dolgozott intenzív félelmeink törnek elő ismét, gigászinak tűnő erővel. A napforduló átfordító fényének erejét azonban nem lehet megakadályozni.
Ahogy a hajnalt utáni ébredést sem a természetben. Van egy óra a természetben, amikor a természet csendes, a tücskök sem ciripelnek, ugyanakkor intenzíven hideg van. Mikor megszűnik minden, csak a sötétség látszik igaznak. Azonban ez csak a lecsendesülés órája. Ehónapban élhetjük meg egyénileg ki máskor, ezeket az intenzív fájdalmakat, félelmeket, utolsó sóhaj az átfordulás előtt. Vegyük tudomásul létét s lássunk rá, ha tudunk, s fogadjuk el, hogy ezeknek most helye van. Mert most vagyunk abban az órában, amiben a természet szokott. (Egy hónapja zajlik, most vagyunk a végefelé, a finishben, de ettől még erősebbnek érződik) Hogy mikor eljön az ideje meggyógyulhasson. (Érdemes egyénileg is rádolgozni, gyógyítani azért, utána könnyebb lesz. ) Legintenzívebbek ezek a jelenések hajnali 2 vagy háromkor. Az emberiség kollektív tudata változik. A Plutó ezt segítvén, óhatatlanul is tárja elénk, s kidobja a közeg és a magunk feldolgozatlan félelmét. Mindazt ami ezidáig kimaradt. Mielőtt este lefekszünk, gondoljunk a társainkra, hogy ők is szenvednek ezzel, és fogjunk össze közösen, hogy emelhessük egymást. Mert együtt könnyebb. Mert most az összefogásnak van itt az ideje.
Gondoljunk rájuk akkor is, ha minket nem gyötörnek épp, vagy már nem, a zsigeri félelmek. Emeljünk mi is egy kicsit egymáson. Tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Sem a nehéz év után, ahol sokaknak a munkájuk veszett oda, másoknak más, vagy éppen szerettük ment el. (Ez a létközbe való behívás már évek óta zajlik, aki nem tud lépést tartani, vagy úgy érzi lejárt az ideje most könnyebben tud menni)
De mindannyian nyertünk is valamit. (Gondoljuk át, hogy mit, nézzük másik perspektívából a dolgokat, ha eddig még nem tettük meg.) Lássuk át, hogy mi minden csodát is hozott ez az év.
Például: összekovácsolodunk. Új Világ jön, igen. Ahol a társadalomban nem vagyunk egyedül. Ezeket az alapokat mi építjük itt, és most. Együtt!!!
Az új világhoz természetesen idő kell, hogy kiforrjon. De ez az év más. Mert mindannyian osztozunk egy helyzetben ezen a földön. Változik az éter, változik a közeg.
Te, aki félsz, tudd, hogy van aki gondol rád, s emel, s tudd, hogy bármi is történik, nem vagy már egyedül!!!
Szeretettel: Christine
