A lélek forradalma

Nem könnyű időket élünk, változik a világ, betegségek ütik fel a fejüket mindenhol, a félelem a közegben szinte kézzel tapintható. Nem tudni, hogy mi igaz és mi nem. A régi dolgoknak szét kell hullaniuk, hogy megépüljön az új.

A változás azonban közel sem könnyű.

Folyamatos lezárások, amelyek ismételten afelé visznek, hogy az út most nem kifelé, hanem befelé vezet. Mégis hogyan tegyük meg mindezt, ha a napi betevőért, vagy a szeretteinkért aggódunk? Mi az ami valójában ebben a világban folyik? Dúl bennünk a harc a jobb életért, ahol nem korlátoznak minket.

Az emberek fáradtak, a rendszer akadozik, és nem is következetes. A civilizációs rendszerek régóta elavultak, ezek most mindennél jobban látszanak, és átalakításért kiáltanak. Mert egyre inkább megmutatkozik, hogy ez így nem mehet tovább. Az egyén nem bízik a rendszerben, és meg is van az oka rá. A világ több részre szakadt mondhatni. Azonban ez nem most történt, hanem egy folyamat része, de most látszik igazán. Mit higgyen az egyén, meddig tart ez még. Kell ez oltás vagy nem?

Hogy jobban megértsük a világban zajló folyamatokat, lássunk egy kis történelmi betekintést. Az előző Aranykorban az emberek mentális, és érzelmi képességeiket is maximálisan használták. Gondolat által teremtették meg a számukra szükséges eszközöket. Ha hideg volt a közeg, éterből teremtettek maguknak kabátot, és így tovább. Az étert hatékonyan használták.

Minden egyes utána lévő kor eljövetelével, (ezüst, bronz, vaskor) változott az éter és a a közeg, és egyre több korlátai lettek a földi szférának. Már nem lehetett gondolat által pulóvert teremteni, ezért más úton kellett megoldani magunknak, ha fáztunk. Mindeközben a gondolati testünk is fejlődött és az ipari forradalommal találmányok özöne lepte el a földet. Azokkal amiket ma olyan természetesnek veszünk.

Most azonban ismételten változik a közeg, és a teljes vas korlátozott energiából egy olyan világ felé tartunk, az éter változásával, ahol majd, idővel, folyamatosan lassan elengedhetjük az eddigi korlátaink nagy részét.

Ahhoz azonban át kell lássuk azokat. Tudatosan kell átlátni, mi rossz, hol akadnak el a dolgaink, a világ dolgai. Egyénenként, államonként és csoportonként. Ez folyik most nagyon intenzíven. Az egyének felébrednek, és elkezdődik a lélek forradalma. A lélek alkímiai folyamatai már jóideje folynak, de most minden egyes embert elért.

Akár hisszük akár nem, a koronavírus is az egyik ilyen eszköz. Eszköz arra, hogy másképp lássuk a dolgainkat. Lássuk, hogy valójában mi a fontos. Hogy nem az eszközök, a tárgyak, vagy éppen a hatalom. Hanem mi emberek, lelkek vagyunk fontosak, és a szereteteink, és az, hogy átlássuk, a világ rendszerei elavultak, mert nem szereteten alapulnak.

A szeretet a fontos. Mi a szeretet? Elfogadás, öröm, intimitás, gyógyulás, élet, tisztelet. Látni a másikat, elfogadni, szeretni.

Elfogadni magunkat, nem harcolni többé, hanem beengedni magunkba a tiszta tudatosságon keresztül a lelkünket, lényünket, önvalónkat. Mindezt úgy, hogy mosollyal arcunkon lássuk a másik embert is magunk körül. Néha nem kell több, mint egy ölelés, vagy egy mosoly, amivel lehet, hogy éppen egy új világot nyitottunk meg benne.

Ezáltal ő is változik, elkezd majd hinni, hogy tényleg lehet jobb, mert nincs egyedül, és nem kell már a társadalom kitaszítottjaként élni, mert van tovább. Mert együtt van tovább, összefogással van tovább… A lélek forradalma az, hogy befogadjuk magunkba a szeretet erejét, és együtt teremtsünk egy jobb jövőt.

Mi az ami segít? Az vagy, amit hiszel. Azonban vannak olyan univerzális törvények, amik akár hiszed, akár nem a hited nélkül is működnek. A hiteddel tudod irányba tenni a dolgaid. A félelem megrekeszt, de ha félsz, csak félig élsz.

Láss túl a látszaton.

Az útja mindenkinek egyéni, nincs rá egy másik általi tuti recept, de te is teremtődtél, és aki teremtett, ő hit benned.

A te felsőbb éned hisz benned.

Én is hiszek benned, hogy sikerül. Mert mindannyiunkban ott van a szeretet egy szeglete, még akkor is ha éppen nem látunk rá. De megkereshetjük magunkban.

Tudom, hogy nehéz. A forradalmak idején mindig nehéz, de ha átadod magad a kétségbeesésnek, nem fog megoldódni semmi.

Hozd ki a helyzetedből a legjobbat képes vagy rá. Amikor elfogadod a jelent, körülnézel, hol tartasz, befogadod mindazt, amid van.

Ez a Hála. Legyél még egy kicsit benne, hogy meg tudja mutatni, mi az az üzenet, amit eddig nem vettél észre, amiért nem tudtál továbbmenni. Ha ez megvan elenged.

Nézzük meg hát mindannyian, hogy mit kell lássunk. Legyünk rá nyitottak, és megjelenik. Hogy aztán elemi erővel megérkezzen bennünk is a tavasz.

Szeretettel: Christine B Lona