Főoldal | Cikkek | Zene | Világjáró | Versek | Mesevilág | Filmkritika | Vendégkönyv | Gyógyítás | Kapcsolat                 
Világjáró
                                                                                                                                               A cél maga az út... 




Főoldal

Cikkek

Versek

Mesevilág

Világjáró

A Rejtélyes Bosznia
             

Ausztria, Fertő tó

Archív

Visegrádia

Francia 1998


Vendégkönyv


             






             











         Szeretettel üdvözöllek a Világjáró rovatban. Itt nyomon követheted az úti élményeimről készült írásaimat. 

Ausztrai Fertő tavi kalandok (2015.07)



Ha az ember elindul, előbb-utóbb meg is érkezik. Velem is ez történt. Megérkeztem. Hogy hová? Ausztria, Illmitz, Fertő-tó környéke. 5 napos ausztriai utam szálláshelyére.  Egyszerű, de kellemes kis szobát kaptam a Johannes-Zeche Taubernél. Az emeleten vagyok és pont rálátok egy fára, ami nekem maga a mennyország. A szálló fehér és tele van tükörrel… Folytatás ITT





A Rejtélyes Bosznia, avagy a piramisok nyomában...  (2015.08)

A  boszniai piramisokhoz a Rejtélyes túra keretein belül jutottam el. Hogy mitől rejtélyes ? Egy piramis mindig rejtélyes, hiszen sok titkot őriz. Belepillantani a piramis lelkébe, nagyon különleges pillanatokat tartogathat számunkra. Bizonyára kíváncsiak vagyok az én különleges pillanataimra ott, azonban ne szaladjunk ennyire előre, mindennek eljön a maga ideje. A Rejtélyes túra, a Rejtélyek háza szervezésében indult útnak. A Rejtélyek háza nyomozos programokat kínál és szabadulós szobájuk is van. Számomra az első rejtély és feladat még a kirándulás előtt kezdődött. Honnan szerezzek Boszniai, Konvertibilis márkát?  Továbbiak ITT!


Archív (régebbiek)

Visegrádia

Mottó:     " Minden ember, minden egyes mozzanat,életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.Azt pedig, hogy mit kezdesz velük rajtad áll." Richard Bach

Itt vagyok hát... Hogy hol is? Régi idők hadszíntere ez a hely, Visegrád...

Lágy szellő fúj, a rovarok zümmögésének hangja száll. Lelkem jóllakott, és boldog. Itt vagyok a természet lágy ölén, és lelkem egyesülni látszik a Mogyoróhegy csodájával. Mindeközben testem étket és vizet kíván. Pedig mielőtt elindultam e földre ettem, és mégis... A friss üde levegő meghozza az étvágyat. Pedig szinte csak most érkeztem. Kivel? Igen, merthogy az ember csapatostul jár, jönne hát e kérdés. De ezelőtt még talán egy másik, mely így szól: Miért vagyok itt? Nos, igen, mert az emberek folyton kérdeznek. Ez persze nem is olyan rossz. Szóval kérdeznek, és mit is? Hogy miért és kivel, mert nekik általában ez a fontos, miért és kivel. Pedig a válasz: csak úgy. Miért lenne mindig fontos a cél. Néha elégnek kéne, hogy legyen az, hogy "csak" élünk. Már ha éppen ÉLÜNK... Mert legtöbbünk szinte alig él. Csak lót, fut, tervez, valósít, bírál, tesz, alakít. Az ember, mindent csinál, csak éppen nem ÉL. Pedig ez lenne a fontos, Élni! Leülni egy padra, csak ülni, élvezni, hogy csak ülsz, lélegzel, érzed a szellőt az arcodon, ahogy simogat, miközben a szemed ragyogva fogadja be mindazt, amit éppen lát. Ha mindezt átéled, látod, érzed szerencsés vagy. De, ha tele van a fejed, nem tudsz élni. Ezért aztán a legjobb dolgokról maradsz le... Folytatása ITT

Franciaország 1998

Ez egy régebben készült beszámoló, még azokból az időkből, amikor egy filmforgalmazó cégnél dolgoztam, de úgy éreztem itt a helye a többi közt...

Előszó:

  Bizonyára furcsának tűnik, hogy egy kis élménybeszámolónál élek az előszó jogával, de fontosnak tartom, hogy mielőtt a következő sorok olvasásába kezdtek, tudjátok a következőket:  A Franciaországi utunk nagyon szórakoztató és kalandos volt. Mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat. Az, hogy ez az iromány, egy kissé kritikus lett, azért van, mert az utazási iroda jóvoltából olyan élményekben is részünk volt, amelyeket az ő szervezetlenségük okozott. Azonban azt el kell, hogy mondjam, hogy az út minden egyes percét nagyon élveztem. Remélem , hogy élvezni fogjátok ezt a kis írást, legalább annyira, amennyire én élveztem magát az utat. Jó szórakozást!

                                                      Vigyázó szemeiteket Párizsra vessétek…

  Ez a kis történet, amelyet most el fogok mondani, ha nem vigyázunk, akár a történelemkönyvekbe is bekerülhetett volna. Ohhh, most biztos azt hiszitek, hogy túlzok, pedig dehogy. Hogy mennyire így van mi sem bizonyítja jobban, mint a következő elbeszélésem, melyett itt találsz!

 

 

 





 

 

     
                                                                                                                                     Copyright 2015 © Minden jog fenntartva!