Főoldal | Cikkek | Zene | Világjáró | Versek | Mesevilág | Filmkritika |Vendégkönyv | Gyógyítás | Kapcsolat                 
Világjáró
                                                                                                                             Fertő tavi kalandok...

 
Főmenű

Cikkek

Versek

Mesevilág



Világjáró

A Rejtélyes Bosznia 


Archív

Visegrádia

Francia 1998



Vendégkönyv

 Ha az ember elindul, előbb-utóbb meg is érkezik. Velem is ez történt. Megérkeztem. Hogy hová? Ausztria, Illmitz, Fertő-tó környéke. 5 napos ausztriai utam szálláshelyére.  Egyszerű, de kellemes kis szobát kaptam a Johannes-Zeche Taubernél. Az emeleten vagyok és pont rálátok egy fára, ami nekem maga a mennyország. A szálló fehér és tele van tükörrel… Az ablakokon van szúnyogháló, van ventilátor és fűtés. Mikor az ember megérkezik egy idegen helyre, esetünkben én ebbe a hotelbe, megszemléli mennyire komfortos, személyisége szerint mi a fontos számára. Mivel éppen nyár van, a fűtés éppen mellékes, de a szúnyogháló kimondottan előnyös lehet.  Érdekes, kellemes illat van a szobában, nem tudni mitől. A bejutásom könnyen ment, még magyarul is beszélnek. A pincér srác magyar, s mint utóbb kiderült, a takarítónő is. Kaptam Fertő-tói kártyát, ami nagyon hasznos, mivel ingyen lehet belépni vele a strandokra, a tömegközlekedésre is jó, illetve a kompokra is.

Elhelyezkedtem, majd lementem vacsorázni. Elém tettek egy német étlapot, némi angol segítséggel. Nem volt egyszerű, kell a nyelv, ha az ember külföldre megy. Valami alapom van is, de attól még az ételek nevét nem ismerem igazán, eszembe jutott, hogy hoztam szótárt, be is rakom majd a kézitáskámba. Hasznosnak ígérkezik. Rántott cukkinit ettem salátával. Népek konyhája. Mindenhol másképpen, más emberek, más szokások, ezeket szeretem. A cukkinit nem karikára vágják, mint mi, hanem hasábfélékre. Kiadós vacsora volt, és szerintem az ára is megfelelő. Világ konyhái valamint világjáró, illetve szállásos kritikai blogot, cikkírást szívesen vállalok!


Ha már szállás kritika, pár szót a körülményekről… A szoba kellemes, tiszta, a padló ugyanakkor eléggé hangos, nyikorgós. De a szomszédét nem hallom, így valószínűleg ez szobán belül marad. Van tiszta törülköző, és kilépő, amit naponta cserélnek. A zuhanyzó nagyon kellemes, meleg víz is van, csak egy picit várni kell. A TV síkképernyős, és még USB-t is lehet beletenni. Van M1 is, ha egy magyar otthoni hírekre vágyik. Nem vagyok TV-s típus, nem nézem, otthon nincs is előfizetésem, viszont felfedezni annál inkább szeretek. A város szélén van egy kis Billa, és nem is nagyon van más közért, legalábbis én nem találtam, de várom, hogy megcáfoljon ez állítás, és találják másikat. (Megcáfolt, és találtam) Felfedezni mindig jó. Az árak, nos igen, Ausztriában vagyunk, ígyhát  változatosak. Viszont jó áron van ásványvíz, amelyek finomak, és még az ásványi anyagokat is megtaláljuk bennük. A vegákra is inkább gondoltak, tele volt a polc vegán pástétomokkal, kolbászokkal, és miegyébbel. Az utcák amerre jártam teljesen mások, mint amit megszoktam. Sokszor volt az az érzésem, hogy ez után nem következik utca, vagy kijárat, és zsákutca, mégis találtam végül másik utcát. Keskenyebbek is. A környék tele van veteményessel, egyszerűen áthat az érzés, hogy jé nekik tényleg van működő mezőgazdaságuk. Találtam egy csodás kertet is, amit meg is örökítettem, nagyon kreatív. A kőn mászó kisgyík fenomenális. 

kert

Régen jártam itt Ausztriában hosszabb időre, de az emberek nem sokat változtak. Kedvesek, mosolygósak. Még az idegeneknek is köszönnek, természetesen Grüss Gott-tal. Ugyanakkor, ha nem tudsz németül, nehéz itt  boldogulni. Hiába az angol, vagy más nyelvek ismerete… Ha német nincs, közel sem egyszerű, persze Bécs és a nagyvárosok mások. Hazánkban egy ételre is mikor akár a közértben, vagy máshol vásárolsz, több nyelven megtudhatod, mit veszel. Itt csak németül. A Nemzeti Parkban is csak németül van kiírva minden, nálunk a nagyobb kiránduló helyeken is több nyelven tájékozódhatsz. Persze közrejátszik az, hogy a mi nyelvünket csak mi értjük, a németet más népek is. De itt nem nagyon foglalkoznak a külföldi turistákkal e téren. Így nyelvi korlátaim még visszatartanak kicsit, 4 év iskolai német tanulás és csak pár szót tudok kinyögni németül. Hiába nem beszéltem régóta, a közoktatást is inkább hagyjuk… Akárhogy is, az embernek megéri kilépni a komfortzónájából, s tovább haladni az útján, új dolgokat megismerni, és bizony a jelek mindig vezetnek minket, ha képesek vagyunk őket felismerni. Még nyelvi és egyéb korlátaink mellett is akad egy-egy lehetőség, egy komp, ami átvisz minket a víz túl oldalára, ha éppen arra van szükség. Velem is így történt, így aztán gyönyörködhettem a csodálatos Fertő-tó látványában Illmitztől át a tavon Mörbischig. Figyeltem a szél és a víz víg játékát, a felhős idő ellenére a táj varázslatos ott… Egy madár követte a kompot, lehet, hogy ő nem más, mint Jonathan Livington a Sirály (Richard Bach regényéből). A Sirály, aki átlépte határait, és véghezvitte a lehetetlent… Ajánlott olvasmány. Bár te, kedves olvasó, most is azt teszed, olvasol, én mégiscsak akkor utaztam, így kanyarodjunk vissza Möbisch felé. Möbisch, amely magyarul Fertőmeggyes, onnan kapta a nevét, hogy területe meggyfában gazdag volt. Sok más közeli településsel együtt az őskor óta lakott, melynek bizonyítékai a megtalált kőszerszámok, a bronzkori sírok és a kelta használati eszközök. Bizonyára akkor még nem németül beszéltek, illetve érdekes kérdés, vajon az őskori emberek hogyan értették meg egymást, milyen volt az általuk beszélt nyelv. Bár semmi sem az, aminek látszik, így valószínűleg ez sem… Az viszont igen, hogy a tó káprázatos, és Illmitz-el ellentétben ezen az oldalon rengeteg szörfös van. Ezen a környéken sok magyar dolgozik, a kompos lány is magyar. Ami az osztrákoknak itt előny, hiszen sok a magyar turista is. Tőle megtudtam, hogy fél óránként járnak a kompok oda-vissza. Ez az oldal is tele van vitorláshajóval, amelyek elég vonzóak számomra. Az emberek itt is Grüss Gott-al köszönnek és teljes lelkükkel néznek a szemedbe. Ez felbecsülhetetlen! Ezért érdemes megtanulni a németet. Az éhség becsalt az étterembe, ami nem is csoda, hiszen elmúlt dél, mikor arra jártam. Előtte azon gondolkodtam, hogy hiányzik a hegedűm, amin csak két hónapja kezdtem el játszani, de ide nem hoztam, s milyen jó lenne legalább látni egyet. S minő meglepetés, az étteremben élő zene volt. Egy hegedűs, egy citerás és egy bőgős. Cigányok. Teljesen másképpen néznek az ember szemébe, mint az osztrákok. Ez nagyon szembetűnő… Ennek is érdemes lenne utánajárni, a nemzetiségek és a tekintetük, vajon milyen összefüggésekre jutnánk…

zeneszek 

Ettem is, ha már beültem. Zöldséges lasagne-t. Az ételek valóban drágábbak mint nálunk, de a vegás étel nagyjából nálunk is ugyanennyi, persze attól függően hol eszed. Finom volt, és a paradicsom szósz tényleg paradicsomból volt, nem utánzatból. Ha már étel, és kritika megemlítem a hotel reggelijét. Azok a kenyerek és pékárúk! Annyira más, olyan igazi, ez szerencsére nem változott Ausztriában. Bár villásreggelit nem adtak, de az engem nem zavart, hiszen úgysem eszem, viszont minden mást igen. Bár kissé nehezen találtam meg az asztalom, mivel a hátsó teremben volt, de aki keres az talál, főleg, ha valaki tálal.Térjük azonban vissza az ebédemhez. Érdekességként mivel még nem találkoztam ilyennel, de lehet hogy ti olvasok annál inkább, egy dobozt kaptam étkezés előtt, ami tele volt evőeszközökkel. Az étel mellé jó zenét is kaptam, és a hegedű látványa is jól eset, sőt legszívesebben kipróbáltam volna mind a három hangszert. Azonban láttam rajtuk, ők nem igazán engednék… Megebédeltem, eleredt az eső, így visszamentem a komphoz. Pont fél körül járt így, egy csöppet futottam. Pont elértem. Egy nő állított meg, aki megszólított, hogy Illmitzbe igyekszem vissza? Ez egy másik nő volt, mint mikor érkeztem. Még sosem láttam, de ő már tud rólam, működik a helyi posta, és már ránézésből látják rajtam, hogy magyar vagyok. Jelen pillanatban nem is  tudom, hogy ez bóknak számít-e… Érdekes módon az Illmitzi komp piros, ellentétben Möbischel, akié kék, pedig ők a meggyek… Az ember fordítva gondolná. A nádasok visszafelé is gyönyörködtettek. Még Johnatan is visszatért a barátaival együtt. Több szél, víz, hajó élményt kell bevonzanom így érzek, itt és most rendelek magamnak a valóságban is egy hajót! Az ezen az oldalon lévő kikötő sokkal szebb, a strand sem olyan elzárt, és a tavat is jobban belátni. Épp egy srác horgászott előttem, majd hirtelen elindult a tó mentén, a vizet pásztázva. Nocsak, fogott valamit. Csodálatos hal! Poszeidon köszönjük az áldozatot, áldás a halakra, és az életre. Visszadobta. <3 Pont ahogy éreztem… A hal az emberekkel ellentétben a jelenben él. Ha érte őt egy kisebb sokk is, amíg elfogták illetve a szárazföldön volt már nem is emlékszik rá, mire vizet ér. Úszik tovább a JelenLét erejével, a Most hatalmával. Van mit tanulnunk tőlük. A változatos időjárás ellenére is van, aki fürdött. Nekem való fürdőidő, csak épp nem úgy készültem.

Illmitzi idil

Most lazuljatok el és hunyjátok be a szemeteket. Képzeljétek el, hogy egy padon fekszetek, a fejeteknél egy puha táska, bal oldalatokon a tó vize szelíden táncol és halljátok, ahogy a víz a köveket mossa. Mindeközben lágyan susog a szél, megrezgetve a fák leveleit, finom ritmusban, s ugyanez a szél benneteket is simogat. A levegő friss és kellemes, és érzitek, ahogy jobb oldalon átölel benneteket füves föld csodás lehelete. Zavartalanul átadjátok magatokat a természet csodás egységének. Eláraszt a nyugalom és a szeretet. A nap finoman simogatja az arcotok. Hát nem csodálatos mindez?

További képek: ITT!

 Következő állomás Eisenstadt. Már az osztrák programom tervezésekor kinéztem ezt a várost, de csak egy különös pillanatban tudatosult: Eisenstadt! Bár még ebben az életemben nem jártam itt, mégis ismerősen csengett… Az eddig járt Fertő tavi városokban nem kellett a parkolásért fizetni, de mivel ez nagyobb város, itt természetesen kell, ezért a neten kinéztem egy helyet, - köszönhetően a wifinek a szálláson- ahol 3 Euroért egész nap parkolhatok, és még közel is van a belvároshoz. Imádom, hogy mikor utazom a kívánságaim még gyorsabban és intenzívebben teljesülnek, amiért nagyon hálás vagyok! Bár a fejemben volt a város térképe miután a neten megnéztem, de szerettem volna egy kézzel foghatót is magamnál tartani. A parkolótól nem messze a sétautamon rátaláltam a Kultur Kongresszusi központra. Benéztem a Landes múzeumot keresve, hasonlított a nevük. Beléptemkor egy hölgy segítőkészen fogadott, megkérdezte hová valósi vagyok, mondtam Budapestről, így magyarul elmondta, amit szerettem volna megtudni és egy többnyelvű térképet is adott. (Látszik, hogy ez már fontosabb turisztikai hely és nagyobb város itt már több nyelvűek a prospektusok, és sok helyen van magyar is) S ha már ott voltam megnéztem az ottani modern kiállítást. Bevallom számomra a modern művészet még olykor elég erős kérdőjel. Az egyik kedvencem ott egy szoborcsoport volt, amiről készítettem fotókat is.

Végül megtaláltam a Landes Múzeumot, ahová elsőként igyekeztem. A prospektusban, amit a Fertő tavi kártyához adtak a múzeumot reklámozó képen hegedűk voltak, ezért vonzott az a hely. A Fertő tó kártyával valóban ingyenes is volt. (Nem minden és úgy van a kártyával sem kapcsolatban, ahogy írják, mert a kompra is kellett fizetnem kártyával, igaz kedvezménnyel, s a kastélyban sem nézhettem meg mindent, viszont a strandok tényleg ingyenesek) Nagyon összetett a kiállítás, nekem pont azért tetszett. Minden ami Burgerlandra jellemző, megtalálható itt: a régész eszközöktől a rendőrségi múzeumig és még sorolhatnám. Adtak egy térképet is a bejáratnál, hogy mi merre található. Nincs múzeumőr, helyette önműködő ajtók vannak, mikor arra jársz kinyílnak és persze kamerák figyelnek mindenhol. A régi kori résznél még a köveket is meg tudtam érinteni. A kövek is beszélnek hozzánk, ha érted a nyelvük… Az egyik szobrot, minek fejét elmosta az idő, egy göndör hajú emberről készítették, sisakkal. A zenei kiállítás is tetszetős volt, és zenét is be lehetett kapcsolni közben.

Nem messze a Landes múzeumtól van az Eszterházy kastély, és a hozzá tartozó park. Azok a fák!! Nem lehet velük betelni! Élettelteliek, egészségesek, némelyik hatalmas. Több fához leültem, és ölelgettem is őket. A Schlosspark szabadon látogatható csodálatos kis sziget a városban. A levegő friss és üde volt, és a szél is simogatta arcom, mindeközben a tóban kacsák úszkáltak. Sétálgattam a parkban, majd betértem a hozzá közel lévő Haydn házba. Haydnt, ha rá gondolok egy morcos, zsörtölődős öreg bácsiként látom, egy kíváncsi, megszeppent gyerek szemével. Majd a kép folytatódik és a kíváncsi gyermek zenei értelme megnyitja az öregben már bezárt kapukat. A Haydn ház állandó kiállítása 11 termet foglal magába. Megismerhetjük őt háztulajdonosként, magánemberként és a zenei kultúra úttörőjeként, valamint betekinthetünk szabadkőművességébe, három termen keresztül. Maga a zene is kódolt üzenet, s varázslatos rezgés… A szabadkőművesség etikai rendszere öt alapideából áll: szabadság, egyenlőség, testvériség, tolerancia és az emberiesség. Három rendfokozatba tagolódik: inas, legény, mester. A kiállításból megismerhetjük Haydn társait is, és többek közt megtudhatjuk, hogy Mozart Varázsfuvolájából ismert Csarnok áriája az egyik szabadkőműves énekeskönyvben is megtalálható. Haydnt tartják a vonósnégyes műfajának megteremtőjének és kiteljesítőjének is, amit Goethe „négy ember intelligens társalgásának” nevezett. Haydn nagy hatással volt a korára, és az utókorra is. Sok híres zeneszerző ajánlotta „Opus” darabjait neki. Bizonyára sokak előtt ismertek a nagy oratóriumai, mint a Teremtés és az Évszakok. Opus és Évszakok… Vajon mi inspirálja az embert a nagy műre, s saját Opusára. Mitől függ, hogy valakinek sikerül, s valakinek nem…  A történelemben többször is előfordul, hogy egy-egy találmány, mű, új távlatokat nyitó eljárás több ember fejében is megfordul egyszerre, nagyjából ugyanabban az időben. Ennek oka, hogy az adott információ mindenképpen el akar jutni az emberek felé, ezért több elmén keresztülmegy, hogy végül mindenképpen új utakat nyisson meg. De mi az oka, hogy egyiknek sikerül, másiknak nem ? Vannak emberek, akikben bele van kódolva a cél, mit akar elérni, mi felé akar fejlődni. Van aki érzi, hogy valami van, de még nem tudja, hogy mi, s van aki tudja s teszi. Tapasztalunk, fejlődünk, élünk, az élet maga a cél. Mi a Titok, hogy sikerül-e a vágyad, vagy sem? Ez mostanában kedvelt téma, könyvek, filmek szólnak a Titokról, az Erőről, az Iránytűről, a haladásról, a véletlenekről. De egyediek vagyunk, tehát a saját magunknak megfelelő utat kell megtalálni. A saját Opusunkat, saját utunkat, teli kitartással, és hittel. De mindezek mellett fel kell oldanunk gátjainkat, tudatalatti blokkjainkat, érzelmeinket, gondolatainkat, különben hibába minden okosság amit a fejünkbe próbálnak tuszkolni. Opus és Évszakok. A Négy Évszak… S itt meg is érkeztünk Vivaldihoz, akinek útját foglalja magában az Opus című motivációs film.

Mindannyian különlegesek, egyediek vagyunk. Nem szabad másokhoz mérten élni, saját különleges értékeinkre kell rátalálnunk. Ha ez megvan ránk lel a szenvedély, s használni tudjuk saját eszközeinket, hogy segítsenek bennünket afelé amit igazán szeretnénk. Legyenek céljaid, és találd meg a saját Opusod, légy a saját életed zeneszerzője. De sohase feledd: a szeretet formálja az életünk, és a szeretet mindenhol ott van, csak nyitottnak kell lenni rá…

Eisenstadti kastály

Kellően elkalandoztam, és a téma maga is megérdemel egy cikket, de most térjünk vissza Eisenstadtba, mégpedig a múzeum utáni állomásomra, az ottani Eszterházy kastélyba. A Fertő tavi kártyával ott két kiállítást lehet megnézni ingyen. Az egyik a Haydn kiállítás, a másik a bormúzeum. Az utóbbira nem mentem be, az előbbibe benéztem, de annyira borzalmas volt a falakon a zenészekkel tarkított tapéta, hogy hamar kifordultam, s a lényeget már nemrég úgyis láttam. A múzeum fény tárlatára vettem jegyet. Minden vendég kap, (persze amennyiben kéri) egy mobilt, ami végig vezeti őt. (Magyar nyelvű is van) Ebből megtudtam, hogy az Eszterházyak is Hun Attilától származtatják magukat, ennek bizonyítéka az előcsarnokban lévő freskó kép a plafonon, Attiláról. Érdekes érzés volt felmenni ott a lépcsőn hegedű nélkül, úgy hogy az eredeti lakókat felváltotta a sok turista. Az első terem, ahol a freskók is vannak, a ház asszonyaié. Azoknak a nőknek van kiállítva ott a képe, akik házasság útján kerültek a családba, s akik érkezésükkor új színt hoztak a család életébe. A kiállítás így a mobilos kísérettel érdekes volt és részletes. A kastély 1338-ban épült, és sokszor átépítették, hiszen az idő változásával az építkezési stílusok is változtak. A kastélynak külön koncert terme van, ami szintén sokat változott, napjainkban is vannak ott koncertek, de össze sem hasonlítható az akkori nyüzsgő zenei élettel, mikor még a kastély urai és a zeneszerzők nagyjai zenéltek ott… Az idő telt múlt, és leáldozott az Eszterházyak fénykora. A kastély utolsó örököse alapítványokat hozott létre, sokakon segített, valamint sok műkincs restaurálására fektetett be. Akkoriban több nemesi család segítette vagyonával a haladás és a közemberek életét. (Újpest is hasonló utat járt be, és nemeseknek köszönheti a születését és fellendülését) Úgy hiszem volna mit tanulniuk tőlük a mostani nemzedék politikusainak. A kastélylátogatás után következett a helyi Dóm. Épp felújították, a színes ablakai gyönyörűek.

Vacsorámat a szállodában töltöttem. Kellően nagy adagokat adnak és a saláta mellé lehetett választani az ecet, a balzsamecet, és a kedvencemet a tökmagolajat. A reggeli azonban így többedszerre már közel sem volt annyira változatos, ugyanakkor itt is volt vega pástétom. (Első nap egyébként nem találtam ki rögtön hová kell leülni, mivel több helyiség is van, és úgy eldugták a terítéket, és ezzel nem csak én voltam így. Pedig kés nélkül nehéz zsömlét vágni. De aki keres, s ha annak tálalnak talál is.)

S ha már Fertő tó természetesen nem maradhat el a strandolás sem. Fehér bőröm miatt nem vagyok egy strandolós típus, úszni viszont szeretek, ezért megnéztem a  Fertő tavi kártya katalógusban hol van fedett uszoda. A NiedelSee nevű városkában találtam is egyet a helyi sportlétesítménybe. A GPS-em megszemélyesítője Moha bá ebben ismételten segítségemre volt. Ezen a vidéken azonban semmi sem olyan egyszerű, a megadott címen ugyanis egy kicsit más volt, de másodszori nekifutással , és nyitottabb szemmel rátaláltam az uszodára. A kártya ide egyébként csak egyszeri alkalomra érvényes, míg más strandokra korlátlan. A bejárati ajtónál van egy kis szerkezet, amibe bele kell tenni, és irány a víz. Beléptemkor kicsit meglepődtem. Budapesten aránylag sokat járok uszodába, és ahol eddig jártam már nem kulcsos rendszert használnak, hanem afféle chipes kézre csatolhatót. Azt gondolná az ember, hogy itt minden modernebb, és mégsem. Persze lehet, hogy más részeken modernebb a berendezés. A következő meglepetésem a ruhatartó szekrényajtó zárásakor volt, ugyanis nem tudtam ráhúzni a kulcsot. Aztán jobban megnézve rájöttem, hogy egy kis érmét vagy ilyesmit kell bedobni, de azt nem láttam kiírva, hogy mégis milyen érmét. Próbálkoztam az 50 centessel, 1 Eurossal de semmi.  A külföldi pénzzel lévő pénztárcámba „véletlenül” belekeveredett egy 20 forintos, és azzal sikerült a művelet. (Van aki szerint a véletlen Isten álneve, mikor nem kíván megnyilvánulni. ;) ) Akár hiszitek akár nem, a magyar 20 forintosnak bizony súlya van! Így került egy kis időre a forint súlya egy osztrák szekrénybe. Az uszodarészbe belépve az első reakcióm az volt, jéh de kicsi. De bárhová léptem be eddig sokszor éreztem így, most tudatosult miért. Igen, minden hozzáállás kérdése. Újpesti gyerekként a Tungsram strandra jártunk főként, ami egy hatalmas területen, tele volt medencével, s csúszdája is volt. Már évtizedek óta bezárt, az időjárás koptatja, és sok minden helyét átvette már a természet. Most, hogy tudatosodott bennem ez az összehasonlítási alap, már a legközelebbi uszodát nem érzem majd kicsinek, hiszen bármekkora is egyedi. Az ottani Fertő tói uszodában van egy nagymedence mondhatni az úszóknak, egy kisebb és egy mini a piciknek, valamint kint van a wellnesses medence rész a csúszdával. Én mindent kipróbáltam, jobban mondva majdnem mindet, a minibe azért nem mentem be, ott a kicsiké a terep. Két csúszda volt, az egyik kisebb a másik nagyobb, a kisebbnél a közepénél volt egy nagyobb zuhanós rész. A csúszdán újra megtanulhatja az ember milyen áramlással haladni, és rábízni magad a végtelenre. Gyerekkorban általában ez olyan természetes, felnőtteknek sokszor újra el kell engedni az egonkat, félelmeinket, kételyeinket, gátjainkat, megélni a belső gyermeket és zsupsz, úszni az árral… Fenomenális! Érdemes többször is ismételgetni, amíg akad elengedni való, s utána persze csak úgy az öröm kedvéért. A legtöbb dolog mögött látni akarunk valamit. Aminek persze megvan a maga helye, de van mikor az öröm az extázis, a csoda megélése az amit meg kell találni bennük. Pont mint a Nasca vonalaknál. A tudósok azt hiszik, hogy a  rajzoknak fontos üzenetük van, akár földi társaik számára, vagy a földön kívüli civilizációs társainknak, pedig nem… Valójában egy csapatnyi ember, más képességekkel megáldva, mint a mostani földi ember, szórakozott egyet, mert jó móka volt! Néha ez a legfőbb üzenet. Élj a jelenben, éld meg a tiszta örömöt és jobbá válik az életed! Szeretni és mókázni jó! Az ottani hajszárító is jó móka volt, és teljesen más, mint nálunk. Képet mellékelek. Felülről tudod megszárítani a hajad, egy rögzített szárítón, de nincs búra, mint anno nálunk. Van egy kis ülőke féle alatta, ahová csak gyerek fér, a felnőttek meg állhatnak alatta. Kipróbáltam, de számomra rejtély maradt, hogyan sikerülhet megszárítani a hosszú hajat így, de bizonyára nekik több gyakorlatuk van ebben.

S ha már Fertő tó, akkor természetesen meg kell ízlelni a tórendszer tavait is. Hazafele út reggelét választottam ki a tóban való lazuláshoz. A strand nagyon szép, és még világítótornya is van. A víz nagyon kellemes volt, a tópart és a víz kissé kavicsos, aminek szintén meg van az előnye, mert a talpunk számára nagyon egészséges.

Az osztrákok nagyon szabálybetartóak és szeretik a rendet, utóbbi a tájakon is látszik, a legképtelenebb helyeken is le van vágva a fű. Nem előznek, ha nem szabad, még akkor sem, ha egy traktor megy előttük kilométereken keresztül. Érezhetőek a különbségek határátkelés után. A szállásról elindulva egy kis lovas csapattal találkoztam, jelezvén számomra, a következő állomásom, a Szigetközi Szelle lovasudvart. Három napot töltöttem azon a csodás környéken, csak ajánlani tudom, akár lovasemberként akár másként, hiszen sok más lehetőség is van arrafelé. Lehet strandolni, kajakozni, túrázni, egy kisebb kastély is van arrafelé. A Dunaszigeti strand Popey vendéglője is ajánlott, onnan a leves és a fagylaltkehely.  A halat az ottani strandon ettem, az nem volt nagy szám. S ha már gasztrorész, akkor a sajtos krumplis  tál a Horgász vendéglőből való, ahol sok halféle is várja az arra éhes embereket. Hazafelé az M1-es melletti egyik étteremben ettem, a köret kicsit sós volt, de a nagy melegben nem is bántam, viszont hatalmas volt az adag, és finom, a kiszolgálás is megfelelő.

Összefoglalásul pedig nagyon jó volt az osztrák út és a Szigetköz is, ahol úton útfélen hallhattam német beszédet, hiszen sok osztrák jön ide. Időközben a német nyelvtudásom is kicsit frissült eljöttek a tudatalattimból a régen használt szavak. Ahogy az autópálya melletti étterem tábláján is volt, Ausztria, Szigetköz:  Auf Wiedersehen!

 További képeket itt találsz!

 

 

 

     
                                                                                                                                     Copyright 2015 © Minden jog fenntartva!