Főoldal | Cikkek | Zene | Világjáró | Versek | Mesevilág | Filmkritika | Vendégkönyv | Gyógyítás | Kapcsolat                 
Világjáró
                                                                                                                                               A cél maga az út... 


Világjáró főoldal


Fertő tavi kalandok


A Rejtélyes Bosznia

Archív:

Visegrádia

Francia 1998


A Rejtélyes Bosznia, avagy a piramisok nyomában...  (2015.08)


A  boszniai piramisokhoz a Rejtélyes túra keretein belül jutottam el. Hogy mitől rejtélyes? Egy piramis mindig rejtélyes, hiszen sok titkot őriz. Belepillantani a piramis lelkébe, nagyon különleges lehet számunkra. Bizonyára kíváncsiak vagytok az én különleges pillanataimra ott, azonban ne szaladjunk ennyire előre, mindennek eljön a maga ideje. A Rejtélyes túra, a Rejtélyek háza szervezésében indult útnak. A Rejtélyek háza nyomozós programokat kínál és szabadulós szobájuk is van. Számomra az első rejtély és feladat még a kirándulás előtt kezdődött. Honnan szerezzek Boszniai, Konvertibilis márkát? Nálunk kevés helyen lehet kapni, még Budapesten is, de haladunk a korral, a különleges tudakozót felváltotta a Google- a jó öreg barátunk, így én is ezt alkalmazván rákerestem hol lehet kapni. Találtam is a neten egy helyet a Kálvin térnél a Ráday utca 1-3 szám alatt.  (Ezt a pénzváltót egyébként érdemes megjegyezni, mert azon helyek egyike ahol a ritkább pénznemeket is be lehet szerezni. ) El is indultam utazásom napján váltani, délután kettő után nem sokkal értem oda. Meglepően tapasztaltam, hogy pont ebédidőben érkeztem, ami kettőtől háromig tart. (Nekem eszembe sem jutott, hogy ilyen időintervallumban van ebédidő, én általában ezt dél környékére kalkulálom) Körülnézve a környéken volt egy másik hely a Kálvin tér túlsó végén, de ott nem volt ilyen pénznem. Normális esetben vissza tudtam volna menni később, de aznapra programom volt 15 óra tájban, az utazás előtt. Ismételten a net segítségére szorultam, szerencsére van a telefonom alap net,  találtam is egyet a Nyugatinál. Ott közölték, hogy náluk most nincs, de tudnak egy másik helyet, ahol viszont van, s pont amennyi nekem kell, mégpedig a Kálvin téren, pont szemben azzal ahonnan jöttem. Mi ebből a tanulság? 1. Ha nincs ideje, hogy lásd úgysem látod, mégha az orrod előtt is van. 2. A köreidet így is úgyis meg kell rónod. 3. Sosem tudhatod miért kell éppen valahová menned, mégha feleslegesnek tűnik is, nincs felesleges út. 4. Végül úgyis rád talál, ami a tiéd! Így történt, hogy sikerült pénzt váltanom, amiért külön köszönet a fradistáknak, akik visszahozták nekem a BAM-ot, ami más néven KM. Km-ért KM-et cserébe…

A busz 20 órakor indult a Felszabadulás téri buszállomásról, és előtte lehetőségünk volt egy kis játékra, a ligetbe kellett felfedezni egy híres magyar életét. A játék jó, aki szereti érdemes végigjárni, és hát a városliget is gyönyörű. Egyszer már jártam Boszniában, zarándok úton Medjugorje-ban, volt ennek már tíz éve is, akkor még nem fedezték fel a piramisokat, de valószínűleg akkor végig az autópályán mentünk, mert nem emlékeztem, hogy ennyire csodás ez a vidék. A Neretva folyó völgye lélegzetelállító, ez még a képeken is átsüt! 


 

Az út odafelé kb 14 óra volt, mivel Mostar volt a cél, visszafelé meg Visokoból jövet kevesebb az út. A buszon alvás nem az erősségem, talán sokkal többet kéne buszozni hosszabb távon, akkor megszoknám. A busz lengéscsillapítói igencsak megihlettek, - ami normál esetben fel sem tűnik, hogy más, de ez mégiscsak egy nagy busz volt ami alváskor kileng- és elvarázsoltak egy korba, ahol még lovaskocsin jártak az emberek… Aminek gondolatától is elfogott a hála, mivel egyrészt a busz gyorsabb, van némi lengéscsillapítója ami mégiscsak jobb, mint a még nem betonon lévő utakon lévő lovaskocsi, postakocsi társáé (amiken ugye nem volt) , valamint se fűzőt sem pedig rizsporos parókát sem kellett az úton hordanom. Nem sokat tudtam aludni, viszont a bennünket követő szinte telihold azért kárpótolt. Egy kedves kis helyen reggeliztünk a Neretva völgyben, ahol eurot is elfogadnak. Szombat reggel érkeztünk meg Mostarba. A város hihetetlenül szemetes, és sajnos nem csak Mostar ilyen, Boszniában, Ausztriával ellentétben ezzel nem törődnek. Boszniában sajnos sok helyen nagy a szegénység is. 32 –en utaztunk egy csoportba, és mivel teltház volt a városban ezért több szálláshelyen szállásoltak el bennünket. Nem mintha nagyon lett volna akkora szálloda ott, ahol mindenki elfér, ott is inkább a Hostelek az általánosak. (Van a Hotel Mostar, de az megsérült a háborúban és még nem renoválták teljesen.) Aki nem volt még Hostelbe annak furcsa volt, hogy nincs konkrét recepciós és takarító, hanem mindent a hosteles csinál egy személyben. A hostel, ahol a lakhelyem volt közel volt a belvároshoz és az öreg hídhoz, aminek én nagyon örültem. A város és a belváros nagyon különbözik. Mint két külön dimenzió. Sok kép készült, igazi balkáni a hangulat, a bazárokkal, a köves utcákkal, s a gyönyörű folyó, egyszerűen csodálatos. A régi híd és a folyó még őrzi a varázslatokkal teliség energiáját, amiből a helyiek nem tudom mennyit érzékelhetnek. Ha már a helyiek érzékelésénél tartunk, ottlétünkkor végig égett az erdő a hegyen, amit a helyiek nagy nyugalommal szemléltek. Nap végére már egész közel volt a házakhoz, és mégsem reagáltak rá, így valószínűleg a nagy meleg miatt ez náluk többször is előfordul, és már hozzászoktak.  Vagy ki tudja... Az erdőtűzeknek egyébként megvan a maguk rendje a természetben is, hiszen a régi lehalt dolgok elégnek, és átveszi helyüket valami új, valami friss. Az élet mindig utat tör magának, és új élet kezdődik. 

Az árak nagyon különbözőek, hiszen belváros, de a pékáruk és egyéb alap élelmiszerek elég olcsóak. A folyónak négy hídja van a városban, egyikük a régi hídnak kicsinyített mása. (A Régi híd sem az az ősi híd, hiszen azt is újjáépítették már, de ugyanúgy néz ki mint egykoron) A város is egyébként erről a hídról kapta a nevét: Most- jelentése híd, stári- jelentése régi. Bosznia legmelegebb városa, ahol előfordul a 45 fok is. Mikor mi voltunk ott kb 40 fok körül lehetett. A kis hídtól nem messze van egy mecset, és bizonyára maradt még egy pár az egykoron 24-ből. Ezeket külön szokni kell, volt aki hajnali négykor akaratán kívül imára ébredt a nyitott ablak mellett. Két válaszható program volt, a háború túra, és a Rejtélyes nyomozos Mostar, városfelfedezéssel. Mi a nyomozós játékot választottuk, de nem csináltuk végig, mert a nagy melegben kellően eltikkadtunk már a végefelé, pedig még a folyóba is belemártóztunk kicsit. A játék pedig jó volt, mert többek közt végig vezetett a város fontos és szép helyein. Egyik kedvencem egy kis presszo ami egy kőbarlangra épült. A limonádék ott Boszniában nekem nagyon bejönnek, mert nincs benne cukor, csak citrom és persze víz. Szerintem ebben a melegben az a legjobb én otthon is így iszom, viszont aki cukrosan szereti az csalódni fog. Mindenfelé volt wifi, a szállásokon, az éttermekben is, a wifi szellem mindenhová elkísér. Szombat ellenére a közért este 10 ig nyitva volt, sőt másnap is lehetett venni akár friss pékárút is a pékségben és a közértekben is.  Mostarban feltűnt, hogy a városban van egy macska, aki fekete fehér és mindenhol ott van, bármerre megyek. Ott volt az étteremnél, ahol a vacsorát töltöttük, ott volt bármerre sétáltam. (S ami még viccesebb Visokoban is láttam azt a macskát) Az ottani macskák kis növésűek kisebbek, mint nálunk. Le is fotóztam a fekete-fehér téridődimenzió-ugró macskát. Persze minden bizonnyal nem egy macska volt, hanem több és ott a legtöbb macska hasonlóan fekete fehér. Feladvány!!, ha már Rejtélyes túra, ti sem maradjatok fejtörő nélkül:  Az alábbi képen hol a macska?  ( A Galériában a többi kép között nagyobb méretben is megtekinthető)

téridődimenzióugramacska

A Mostári képeket itt megtekintheted!

S most pedig következzenek a piramisok!

A szállás kényelmes volt, és légkondi is volt benne, bár én azt nem használtam. Reggel volt egy kis eltévelyedésünk a csatlakozási ponthoz menet, egyik útitársam idő előtt feladta, összezavarta őt a város, de végül külső segítséggel eljutottunk a célként kijelölt lila épülethez. Ott megkóstoltuk a helyi jellegzetességű péksüteményt, ami nagyon finom volt, aztán irány a Piramisok! Izgatottan ültünk vissza a buszba. A táj kicsit változott, a Neretva folyót átváltotta a Boszna folyó. Kicsit más a völgye is, de ez is nagyon szép. Visokonál már nagyon figyeltem az utat, és szépen ki is rajzolódott előttem a Nappiramis hatalmas alakja. 9 piramist fedeztek fel eddig Boszniában, amiből 5 dbnak van neve. Az egyik a Nappiramis, ami nagyobb, mint az Egyiptomi társa, a másik a Holdpiramis, a Szeretet piramis, Sárkány piramis és a Földanya Templom. Nekem tetszik, hogy az egyikük a Szeretet nevet kapta, mert a felfedező szerint ez fejezi ki leginkább a benne lévő csodát. A piramisok alatt egy alagútrendszer húzódik. Mi a Holdpiramist néztük meg közelebbről. A Nappiramis lábánál bevártuk a helyi idegenvezetőt, aki végig kalauzolt a Holdpiramis, hegynek tűnő emelkedőin. A képeken jól látszik az emberi kéz alkotta nyom. Az ország vezetői nem támogatják a piramisok felfedezését és ásatását, így az ott élők végzik önkéntesekkel, alapítványokkal, és a belépő díj cserébe tudnak idegenvezetést is biztosítani. A politikai helyzet ott még a magyarokénál is rosszabb. A Boszniai piramisok az Egyiptomival ellentétben félig meddig a hegyek által épültek, figyelembe véve a hely energiáit is, így nem is hasonlítható igazán össze, főleg, hogy ez a piramis együttes régebben épült, mint az egyiptomi. A becsült kora minimum 34.000 évesek. Minél régebbi egy piramis annál strapabíróbb és jobb, ami igencsak elgondolkoztatja a tudósokat, és persze minket is. A Holdpiramis felé közeledvén találtunk egy a piramis alatt átfutó forrásvizet, ahol megtöltöttük kulacsainkat. A víz nagyon finom, és én ott töltött időm alatt megittam a két piramis vízéből vagy másfél litert, és még többet is tudtam volna inni, ha nagyobb a kulacsom. Ekkor fedeztem fel, hogy onnan tudom, hogy jó-e a víz minősége, ha sokat iszom belőle, a szervezetem tudja, amit én nem. Előfordult már, hogy hiába volt nyár és meleg mégsem ment a vízivás, s azt hittem bennem a hiba, és most világossá vált számomra, hogy a víz volt rossz minőségű.



A „hegyre” menet, elég meleg volt szintén 40 fok körül, mint előző nap, ennek ellenére én az elején fáztam!, érezvén a körülöttem lévő tiszta energiaminőséget. Ezeken a helyeken elég magas a negatív ion sugárzás, ami kimondottam egészséges az emberek számára. A vezetőnk lelkesen magyarázta a piramisokról megtudott információkat. Van több pihenő is, egyik megállónál a padok mellett asztalokkal árnyékban, ahol egy helyi árul köveket és egyebeket. A Nap, a Hold és a Sárkány piramisok egyenlő szárú háromszöget zárnak be, valamint a legnagyobb piramis itt is a Sarkcsillagra néz. Még egy helyi Szfinxük is van, egyik ott lakó háznál kitettek egy pici ahhoz hasonlító szobrocskát. Folyamatosan tárják fel a helyet, lehetőségük szerint, ugyanakkor okkal nem tudtak eddig sokáig ezeknek a piramisoknak a létezéséről, amelyek átírhatják az emberi gondolatokban vélt történelmet. Talán az új változó világnak köszönhetően, talán más okból azonban eljött az ideje, hogy az Ősi építmény előjöjjön a Hold árnyékából. Az alagutaknak valószínűleg van egy középpontja ahol több alagút is összeér, ami valószínűleg egy több mint háromszáz éves templom alatt van. A templomot nem használják, és csak egy ember juthat be oda, aki takarítja azt, ő teljesen elzárkózik minden ilyesmitől, és gyanítom lesz utánpótlása is ebben, az Őrző is teszi a dolgát. Középig mentünk fel a „Holdra” a csapat nagy részével, azonban egy páran a meleg ellenére is megnéztük a piramis legtetejét is. Felfedeztünk egy lyukat, meg egy másik valamit, ami talán a közelmúlti háborúból maradt és lövészárok lehetett egykoron. A tetején is jól látszanak egyébként az ember alkotta kövek. Fentről is jól megfigyelhetőek a Nap és a mellette lévő Szeretet piramis formái.




Bár nincs kint és bent és nincs fent és lent, mégis következzék a bent, vagyis a belső alagútrendszer. Mindenkinek kötelező a fejvédő, aminek okára hamar rájöttünk. A levegő hőmérséklete mindig 15 fok körüli, pedig nincsenek szellőzők, a hely más megoldást kínál. A negatív ion sugárzás nagyon magas az alagútrendszerben. De mik is azok a negatív ionok? Az ionok, mondhatni atomok, molekulák, amik elektront vettek fel, vagy veszítenek el. A negatív töltésű ionok tulajdonképpen oxigén molekulák, amelyek plusz egy molekulával rendelkeznek, a pozitív töltésű hidrogén és nitrogénes társaikkal szemben. A természetben általában a pozitív és negatív ionok egyensúlyban vannak, vagyis azonosak, ami négyzetméterenként 650-750. Ezzel ellentétben otthonainkban utóbbi ionok száma kb. egyenlő a nullával, életmódunknak és az elektronikai sugárzásnak köszönhetően. Ezzel szemben az alagútrendszer gyógyító kamra részén 18.500 ion/cm3!! Mindez a nagy tisztaságú oxigénnel dúsított levegővel különlegesen jó hatást fejt ki az emberi szervezetre. Ez a rendkívüli erő nagyon erős gyógyító hatással bír. Már csak ezérti s megéri ide eljönni, és a többiről még nem is beszéltem! Az alagútrendszerben egy órát töltöttünk, de nem is ajánlanak hosszabb időt, pont a magas energiatöltöttség miatt, hiszen az ember nincs hozzászokva. Presze fokozatosan lehet több időt is tölteni ott, akárcsak az ottani túravezetők. Sok ember jött már ki gyógyultam különböző betegségekből, többek közt én is ott hagytam a fényallergiám, ami a nagyon erős nap hatásának volt következménye. Az alagútrendszer egyik talán legfontosabb részét képezik a dolomitok, amik belsejébe egy kristály van. A dolomitok kettesével vannak, és teljesen egyensúlyban tartják a barlangot, valamint a vízerek negatív hatásait pozitívvá alakítják át. Párban vannak, végig az alagúton belül. Megpróbálták őket elvinni, de teljesen felborult a rendszer, és víz jött ki alóla, így vissza is helyezték. A dolomithokon jól látszik a vízér nyoma, ott van a repedés, ahol a vízér is folyik, ha új keletkezik a dolomit is vele reped. A benne lévő kristály biztosítja az alagútrendszerben lévő falban lévő kristályok hatásaként, hogy állatok nem mennek oda, túl erős számukra az erőtér. A dolomithokon különböző írásjelek is felfedezhetőek. A helyiek elmondása szerint, valamint a tudósok által is megerősítve, itt volt a felszín, mert a dolomithok felett famaradványokat találtak, amik több mint 39 ezer évesek voltak, és a piramisok később épültek rá, vagyis az ősi titkokat őrző, dolomithok, illetve kristályok még régebbiek! A tudósok összefüggéseket keresnek a betűk között, miket is jelentenek, azonban ha jobban belemélyedünk a témában tudhatjuk, hogy egy-egy jel maga is szimbólum teljes jelentéssel… Persze, hogy mik is azok az továbbra is rejtély. A barlangokban megtudhattuk még azt is, hogy az építők után volt egy civilizáció, akik betemették az alagútrendszert. A föld alatt több kőtömb is található, amik normál kövek, rovás írásjelekkel, ezek jóval régebbiek kb. 5ezer évesek. A kormeghatározás szerint a talált kövek és az alagútrendszer betemetése egy időben történhetett.

A piramisok után egy következő rejtély felfedezésre indultunk, mégpedig a kőgömbökhöz, amelyeket a Dobro Dosli csodaszép környéke őriz. Az erdő káprázatosan szép, még sötétedés környékén is, és a kőgömbök hatalmasak. Más helyeken is találtak ilyen kőgömböket piramis közelben. A nagy kérdés van-e köztük összefüggés. Sötétedés környékén érkeztünk meg arra, és töltöttünk ott egy kis időt a csodás erdőben a gömbök társaságában. Egy helyi wc-t is állított az erdő közelében, ahová betérhetnek a turisták. A közelben szintén van egy nagyon jó kis forrásvíz, ahol szintén feltankoltunk. 

  Nekem tetszett Bosznia, és szerintem az egész élménytúra kihagyhatatlan. A piramis fogadtatása egyébként vegyes volt. Volt, akit meggyőzött, hogy ezek valóban piramisok, volt akit nem. Aki olyat vár, mint az Egyiptomi, ne tegye, hiszen ez  kicsit másképp épült, és a természet is betemette szépen, és köze nincsa fáraokhoz. (Persze az egyiptomiakénál is a fáraók csak később települtek bele) Én azt mondom, hogy a hitünk teremti a valóságunk. Az vagy, amit hiszel. Van, amikor azonban a hit is túlmutat a világunkon, amikor a Valóság sugarai megmutatkoznak. Ilyen ez a piramisrendszer is. Aki nem hiszi, járjon utána!

További képeket itt találsz!

 

     
                                                                                                                                     Copyright 2015 © Minden jog fenntartva!